Jób 38
1 Tedy odpověděl Hospodin Jobovi z vichru, a řekl:
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Kdož jest to, jenž zatemňuje radu řečmi neumělými?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Kdes byl, když jsem zakládal zemi? Pověz, jestliže máš rozum.
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Kdo rozměřil ji, víš-li? Aneb kdo vztáhl pravidlo na ni?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Na čem podstavkové její upevněni jsou? Aneb kdo založil úhelný kámen její,
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 Když prozpěvovaly spolu hvězdy jitřní, a plésali všickni synové Boží?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 Aneb kdo zavřel jako dveřmi moře, když vyšlo z života, a zjevilo se?
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 Když jsem mu položil oblak za oděv, a mrákotu místo plének jeho,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 Když jsem jemu uložil úsudek svůj, přistaviv závory a dvéře,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 I řekl jsem: Až potud vycházeti budeš, a dále nic, tu, pravím, skládati budeš dutí vlnobití svého.
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Zdaž jsi kdy za dnů svých rozkázal jitru? Ukázal-lis záři jitřní místo její,
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 Aby uchvacovala kraje země, a bezbožní aby z ní vymítáni byli?
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Tak aby proměnu přijímala jako vosk pečetní, oni pak aby nedlouho stáli jako roucho,
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 A aby bezbožným zbraňováno bylo světla jejich, a rámě vyvýšené zlámáno bylo?
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Přišel-lis až k hlubinám mořským? A u vnitřnosti propasti chodil-lis?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Jsou-li tobě zjeveny brány smrti? A brány stínu smrti viděl-lis?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Shlédl-lis širokosti země? Oznam, jestliže ji znáš všecku.
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Která jest cesta k obydlí světla, a které místo temností,
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Že bys je pojal v meze jeho, poněvadž bys srozumíval stezkám domu jeho?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Věděl-lis tehdáž, že jsi měl se naroditi, a počet dnů tvých jak veliký býti má?
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Přišel-lis až ku pokladům sněhu? A poklady krupobití viděl-lis,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 Kteréž chovám k času ssoužení, ke dni bitvy a boje?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Kterými se cestami rozděluje světlo, kteréž rozhání východní vítr po zemi?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Kdo rozdělil povodní tok, a cestu blýskání hromovému,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 Tak aby pršel déšť i na tu zemi, kdež není lidí, na poušť, kdež není člověka,
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Aby zapájel místa planá a pustá, a k zrůstu přivodil trávu mladistvou?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Má-liž déšť otce? A kdo plodí krůpěje rosy?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Z čího života vychází mráz? A jíní nebeské kdo plodí?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Až i vody jako v kámen se proměňují, a svrchek propasti zamrzá.
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Zdali zavázati můžeš rozkoše Kuřátek, aneb stahování Orionovo rozvázati?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Můžeš-li vyvoditi hvězdy polední v čas jistý, aneb Arktura s syny jeho povedeš-li?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Znáš-li řád nebes? Můžeš-li spravovati panování jejich na zemi?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Můžeš-li pozdvihnouti k oblaku hlasu svého, aby hojnost vod přikryla tebe?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Ty-liž vypustíš blýskání, aby vycházela? Zdaliž řeknou tobě: Aj teď jsme?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Kdo složil u vnitřnostech lidských moudrost? Aneb kdo dal rozumu stižitelnost?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Kdo vypravovati bude o nebesích moudře? A láhvice nebeské kdo nastrojuje,
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Aby svlažená země zase stuhnouti mohla, a hrudy se v hromadě držely?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Honíš-liž ty lvu loupež? A hltavost lvíčat naplňuješ-liž,
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 Když se stulují v peleších svých, ustavičně z skrýší číhajíce?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Kdo připravuje krkavci pokrm jeho, když mladí jeho k Bohu silnému volají, a toulají se sem i tam pro nedostatek pokrmu?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
