Jób 33
1 Slyšiž tedy, prosím, Jobe, řeči mé, a všech slov mých ušima svýma pozoruj.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Aj, jižť otvírám ústa svá, mluví jazyk můj v ústech mých.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Upřímost srdce mého a umění vynesou rtové moji.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Duch Boha silného učinil mne, a dchnutí Všemohoucího dalo mi život.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Můžeš-li, odpovídej mi, připrav se proti mně, a postav se.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Aj, já podlé žádosti tvé buduť místo Boha silného; z bláta sformován jsem i já.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Pročež strach ze mne nepředěsí tě, a ruka má nebudeť k obtížení.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Řekl jsi pak přede mnou, a hlas ten řečí tvých slyšel jsem:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Čist jsem, bez přestoupení, nevinný jsem, a nepravosti při mně není.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Aj, příčiny ku potření mne shledal Bůh, klade mne sobě za nepřítele,
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Svírá poutami nohy mé, střeže všech stezek mých.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Aj, tím nejsi spravedliv, odpovídám tobě, nebo větší jest Bůh nežli člověk.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Oč se s ním nesnadníš? Žeť všech svých věcí nezjevuje?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Ano jednou mluví Bůh silný, i dvakrát, a nešetří toho člověk.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Skrze sny u vidění nočním, když připadá hluboký sen na lidi ve spaní na ložci,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Tehdáž odkrývá ucho lidem, a čemu je učí, to zpečeťuje,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Aby odtrhl člověka od skutku zlého, a pýchu od muže vzdálil,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 A zachoval duši jeho od jámy, a život jeho aby netrefil na meč.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Tresce i bolestí na lůži jeho, a všecky kosti jeho násilnou nemocí,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Tak že sobě život jeho oškliví pokrm, a duše jeho krmi nejlahodnější.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Hyne tělo jeho patrně, a vyhlédají kosti jeho, jichž prvé nebylo vídati.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 A tak bývá blízká hrobu duše jeho, a život jeho smrtelných ran.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Však bude-li míti anděla vykladače jednoho z tisíce, kterýž by za člověka oznámil pokání jeho:
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Tedy smiluje se nad ním, a dí: Vyprosť jej, ať nesstoupí do porušení, oblíbilť jsem mzdu vyplacení.
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 I odmladne tělo jeho nad dítěcí, a navrátí se ke dnům mladosti své.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Kořiti se bude Bohu, a zamiluje jej, a patřiti bude na něj tváří ochotnou; nadto navrátí člověku spravedlnost jeho.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Kterýž hledě na lidi, řekne: Zhřešilť jsem byl, a to, což pravého bylo, převrátil jsem, ale nebylo mi to prospěšné.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Bůh však vykoupil duši mou, aby nešla do jámy, a život můj, aby světlo spatřoval.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Aj, všeckoť to dělá Bůh silný dvakrát i třikrát při člověku,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Aby odvrátil duši jeho od jámy, a aby osvícen byl světlem živých.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Pozoruj, Jobe, poslouchej mne, mlč, ať já mluvím.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Jestliže máš slova, odpovídej mi, nebo bych chtěl ospravedlniti tebe.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Pakli nic, ty mne poslouchej; mlč, a poučím tě moudrosti.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
