2 Korintským 12
1 Ale chlubiti mi se není dobré, nebo přišel bych k viděním a zjevením Páně.
Dicsekednem kell, ha nem is használ nekem, így rátérek a látomásokra és az Úr kijelentéseire.
2 Znám člověka v Kristu před lety čtrnácti, (v těle-li, nevím, čili krom těla, nevím, Bůhť ví, ) kterýž byl vtržen až do třetího nebe.
Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (hogy testben-e nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.
3 A vím takového člověka, (bylo-li v těle, čili krom těla, nevím, Bůh ví, )
És tudom, hogy az az ember (hogy testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja)
4 Že byl vtržen do ráje, a slyšel nevypravitelná slova, kterýchž nesluší člověku mluviti.
elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
5 Takovým budu se chlubiti, ale sám sebou nebudu se chlubiti, než toliko nemocmi svými.
Az ilyennel dicsekszem, magammal pedig nem dicsekszem, hacsak nem gyengeségemmel.
6 Nebo budu-li se chtíti chlubiti, nebuduť nemoudrým, pravdu zajisté povím; ale uskrovnímť, aby někdo nesmýšlel více o mně, nežli vidí při mně, aneb slyší ode mne.
Ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék. De mérséklem magam, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem.
7 A abych se vysokostí zjevení nad míru nepozdvihl, dán mi jest osten do těla, anděl satan, aby mne zašijkoval, abych se nad míru nepovyšoval.
De hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe, a sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy el ne bizakodjam.
8 Za to třikrát jsem Pána prosil, aby to odstoupilo ode mne.
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy ez távozzék el tőlem.
9 Ale řekl mi: Dosti máš na mé milosti, neboť moc má v nemoci dokonává se. Nejraději tedy chlubiti se budu nemocmi svými, aby ve mně přebývala moc Kristova.
De Ő ezt mondta nekem: elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenségben lesz teljessé. Nagy örömmel dicsekszem azért erőtlenségemmel, hogy a Krisztus ereje lakjék bennem.
10 Protož líbost mám v nemocech, v pohaněních, v nedostatcích, v protivenstvích, a v úzkostech, pro Krista. Nebo když mdlím, tehdy silen jsem.
Ezért van örömöm a Krisztusért szenvedett erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
11 Učiněn jsem nemoudrým, chlubě se; vy jste mne k tomu přinutili. Nebo já od vás měl jsem chválen býti; neboť jsem nic menší nebyl nežli ti velicí apoštolé, ačkoli nic nejsem.
Dicsekedésemben esztelenné lettem, de ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, hiszen semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál, noha semmi sem vagyok.
12 Znamení zajisté apoštolství prokázána jsou mezi vámi ve vší trpělivosti, i v divích, a v zázracích, a v mocech.
Apostolságom jelei megmutatkoztak közöttetek a sok tűrésben, a jelekben, csodákban és erőkben is.
13 Nebo co jest, čeho byste vy méně měli nežli jiné církve, leč to, že jsem já nezahálel s obtížením vaším? Odpusťtež mi to bezpráví.
Mert mi az, amiben hátrányt szenvedtetek a többi gyülekezethez viszonyítva, legfeljebb az, hogy én magam nem voltam terhetekre! Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!
14 Aj, již potřetí hotov jsem přijíti k vám, a nebuduť zaháleti s obtížením vaším. Neboť nehledám toho, což jest vašeho, ale vás. Nemajíť zajisté synové rodičům pokladů shromažďovati, ale rodičové synům.
Íme, most harmadszor is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat, mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
15 Jáť pak velmi rád náklad učiním, i sám se vynaložím za duše vaše, ačkoli velmi vás miluje, málo jsem milován.
Én pedig örömest hozok áldozatot értetek, és magamat is feláldozom a ti lelketekért, még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem.
16 Ale nechť jest tak, že jsem já vás neobtěžoval, než chytrý jsa, lstí jsem vás zjímal.
Ám legyen: de én nem voltam terhetekre, hanem álnok ember lévén, ravaszsággal fogtalak meg titeket.
17 Zdali skrze někoho z těch, kteréž jsem poslal k vám, obloupil jsem vás?
Vagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valaki révén becsaptalak titeket?
18 Dožádal jsem se Tita, a poslal jsem s ním bratra toho. Zdali vás Titus podvedl? Zdaliž jsme jedním duchem nechodili? Zdaliž ne jedněmi šlepějemi?
Megkértem Tituszt és vele együtt elküldtem azt az atyafit is. Csak nem Titusz csapott be titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint járunk? Nem ugyanazokon a nyomokon?
19 A zase domníváte-li se, že se vymlouváme před vámi? Před oblíčejemť Božím v Kristu mluvíme, a to všecko, nejmilejší, k vašemu vzdělání.
Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat? Mi azonban Isten előtt Krisztusban szólunk, mégpedig szeretteim, a ti épülésetekre.
20 Neboť se bojím, abych snad přijda, nenalezl vás takových, jakýchž bych nechtěl, a já nebyl nalezen od vás, jakéhož byste vy nechtěli, aby snad nebylo svárů, závistí, hněvů, vád, utrhání, reptání, nadýmání, různic,
Mert attól félek, hogy ha majd hozzátok megyek, nem olyannak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, és engem sem olyannak találtok, amilyennek szeretnétek. Félek hogy viszálykodás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek,
21 Aby mne opět, když bych přišel, neponížil Bůh můj u vás, a plakal bych mnohých z těch, kteříž prvé hřešili, a nečinili pokání z nečistoty, a z smilstva, a z nestydatosti, kterouž páchali.
úgyhogy amikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem nálatok, és sokakat megsiratok azok közül, akik korábban vétkeztek és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amit elkövettek.
