1 Korintským 13
1 Bych jazyky lidskými mluvil i andělskými, a lásky kdybych neměl, učiněn jsem měď zvučící aneb zvonec znějící.
Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 A bychť měl proroctví, a povědom byl všelikého tajemství i všelikého umění, a kdybych měl tak velikou víru, že bych hory přenášel, lásky pak kdybych neměl, nic nejsem.
És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha teljes hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok.
3 A kdybych vynaložil na pokrmy všecken statek svůj, a bych vydal tělo své k spálení, a lásky bych neměl, nic mi to neprospívá.
És ha minden vagyonomat szétosztom, és ha testemet tűzhalálra adom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból.
4 Láska trpělivá jest, dobrotivá jest, láska nezávidí, láska není všetečná, nenadýmá se.
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 V nic neslušného se nevydává, nehledá svých věcí, nezpouzí se, neobmýšlí zlého.
Nem cselekszik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.
6 Neraduje se z nepravosti, ale spolu raduje se pravdě.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Všecko snáší, všemu věří, všeho se naděje, všeho trpělivě čeká.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 Láska nikdy nevypadá, ješto buď že proroctví jsou, ta přestanou, buď jazykové, ti utichnou, buď učení, to v nic přijde.
A szeretet soha el nem fogy. De legyen bár prófétálás, elmúlik, vagy nyelveken szólás, megszűnik, vagy ismeret, el fog töröltetni.
9 Z částky zajisté poznáváme, a z částky prorokujeme.
Mert töredékes bennünk az ismeret és töredékes a prófétálás.
10 Ale jakž by přišlo dokonalé, tehdyť to, což jest z částky, vyhlazeno bude.
De amikor eljön a teljesség, a töredékes elmúlik.
11 Dokudž jsem byl dítě, mluvil jsem jako dítě, myslil jsem jako dítě, smýšlel jsem jako dítě, ale když jsem muž, opustil jsem dětinské věci.
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek. Miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12 Nyní zajisté vidíme v zrcadle a skrze podobenství, ale tehdáž tváří v tvář. Nyní poznávám z částky, ale tehdy poznám, tak jakž i známostí obdařen budu.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre. Most töredékes bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint Isten ismer engem.
13 Nyní pak zůstává víra, naděje, láska, to tré, ale největší z nich jestiť láska.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
