Psalmi 95

1 Dođite, kličimo Jahvi, uzvikujmo Hridi, Spasitelju svome!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Pred lice mu stupimo s hvalama, kličimo mu u pjesmama!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Jer velik je Jahve, Bog naš, Kralj veliki nad svim bogovima.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 U njegovoj su ruci zemaljske dubine, njegovi su vrhunci planina.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Njegovo je more, on ga je stvorio, i kopno koje načiniše ruke njegove.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Dođite, prignimo koljena i padnimo nice, poklonimo se Jahvi koji nas stvori!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Jer on je Bog naš, a mi narod paše njegove, ovce što on ih čuva. O, da danas glas mu poslušate:

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 “Ne budite srca tvrda kao u Meribi, kao u dan Mase u pustinji

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 gdje me iskušavahu očevi vaši premda vidješe djela moja.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Četrdeset ljeta jadio me naraštaj onaj, pa rekoh: 'Narod su nestalna srca i ne promiču moje putove.'

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Stog se zakleh u svom gnjevu: 'Nikad neće ući u moj pokoj!'”

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.