Psalmi 88
1 Pjesma. Psalam. Sinova Korahovih. Zborovođi. Po napjevu “Bolest”. Za pjevanje. Poučna pjesma. Ezrahijca Hemana. Jahve, Bože moj, vapijem danju, a noću naričem pred tobom.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Neka dopre do tebe molitva moja, prigni uho k vapaju mome.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Broje me k onima što u grob silaze, postadoh sličan nemoćniku.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Među mrtvima moj je ležaj, poput ubijenih što leže u grobu kojih se više ne spominješ, od kojih si ustegao ruku.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Smjestio si me u jamu duboku, u tmine, u bezdan.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Teško me pritišće ljutnja tvoja i svim me valima svojim prekrivaš.
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Udaljio si od mene znance moje, Óučini da im gnusan budem: zatvoren sam, ne mogu izaći.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Od nevolje oči mi gasnu: vapijem tebi, Jahve, iz dana u dan, za tobom ruke pružam.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Zar na mrtvima činiš čudesa? Zar će sjene ustati i hvaliti tebe?
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Zar se u grobu pripovijeda o tvojoj dobroti? O vjernosti tvojoj u Propasti?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Zar se u tmini objavljuju čudesa tvoja i tvoja pravda u Zaboravu?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Ipak ja vapijem tebi, Jahve, prije jutra molitvom te pretječem.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Zašto, Jahve, odbacuješ dušu moju? Zašto sakrivaš lice od mene?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Bijedan sam i umirem već od dječaštva, klonuh noseći tvoje strahote.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Preko mene prijeđoše vihori tvojega gnjeva, strahote me tvoje shrvaše,
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 okružuju me kao voda sveudilj, optječu me svi zajedno.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Udaljio si od mene prijatelja i druga: mrak mi je znanac jedini.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
