Psalmi 78
1 Poučna pjesma. Asafova. Poslušaj, narode moj, moju nauku, prikloni uho riječima usta mojih!
Oktató dal. Ászáftól. Figyelj, népem, tanomra, hajtsátok fületek szájam beszédjeire!
2 Otvorit ću svoja usta na pouku, iznijet ću tajne iz vremena davnih.
Hadd nyitom meg példázattal szájamat, bugyogtatok rejtvényeket a hajdankorból.
3 Ono što čusmo i saznasmo, što nam kazivahu oci,
Miket hallottunk és megtudtuk és őseink elbeszélték nekünk:
4 nećemo kriti djeci njihovoj, predat ćemo budućem koljenu: slavu Jahvinu i silu njegovu i djela čudesna što ih učini.
nem titkoljuk el fiaiktól, az utóbbi nemzedéknek elbeszélve az Örökkévaló dicséreteit, hatalmát s csodás tetteit, melyeket mívelt.
5 Svjedočanstvo podiže on u Jakovu, Zakon postavi u Izraelu, da ono što naredi ocima našim oni djeci svojoj objave,
Fölállított bizonyságot Jákóbban, tant helyezett el Izraélben, melyeket megparancsolt őseinknek, hogy azokat tudassák fiaikkal;
6 da sazna budući naraštaj, i sinovi koji će se roditi da djeci svojoj kazuju
azért, hogy tudja az utóbbi nemzedék, a születendő fiak, keljenek föl és beszéljék el az ő fiaiknak:
7 da u Boga ufanje svoje stave i ne zaborave djela Božjih, već da vrše zapovijedi njegove,
hogy Istenbe vessék bizalmukat, s ne felejtsék el Isten cselekedeteit és parancsolatait óvják meg,
8 kako ne bi bili, kao oci njihovi, naraštaj buntovan, prkosan - naraštaj srcem nestalan i duhom Bogu nevjeran.
s ne legyenek mint őseik, makacskodó és engedetlen nemzedék, nemzedék, mely nem szilárdította szívét, s Istenhez nem volt hűséges a lelke.
9 Sinovi Efrajimovi, ratnici s lukom, u dan bitke okrenuše leđa.
Efraim fiai, fegyverkezett íjászok, megfordultak a harcznak napján.
10 Saveza s Bogom ne održaše i ne htjedoše hoditi po Zakonu njegovu.
Nem őrizték Isten szövetségét és vonakodtak tana szerint járni;
11 Zaboraviše na djela njegova, na čudesa koja im pokaza.
elfelejtették cselekményeit és csodatotteit, melyeket láttatott velük.
12 Pred njihovim ocima činio je znakove u Egiptu, u Soanskom polju.
Őseik előtt tett csodát Egyiptom országában, Czóan mezején.
13 On more razdijeli i njih prevede, vode kao nasip uzdiže.
Meghasította a tengert a átvonultatta őket, s megállította gátképpen a vizeket.
14 Danju ih vodio oblakom, a svu noć ognjem blistavim.
Vezette őket felhővel nappal, s egész éjjel tűz fényével.
15 U pustinji hrid prolomi i napoji ih obilno kao iz bezdana.
Sziklákat hasított a pusztában, s itatta bőven mint mélységekből;
16 Iz stijene izbi potoke te izvede vode k'o velike rijeke.
fakasztott folyó vizeket a szirtből, s aláeresztett folyamokként vizeket.
17 A oni jednako griješiše, prkosiše Višnjem u pustinji.
De még tovább is vétkeztek ellene, engedetlenkedve a Legfelső iránt a sivatagban.
18 Boga su kušali u srcima svojim ištuć' (jela) svojoj pohlepnosti.
Megkísértették Istent szivükben, eledelt kérvén vágyuknak.
19 Prigovarali su Bogu i pitali: “Može li Gospod stol u pustinji prostrti?
Isten ellen beszéltek, mondták: Bír-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
20 Eno, udari u hrid, i voda poteče i provreše potoci: a može li dati i kruha, i mesa pružiti svome narodu?”
Lám, ráütött a sziklára és vizek folytak és patakok ömlöttek: kenyeret is bír-e adni, avagy húst készíthet-e népének?
21 Kad to začu Jahve, gnjevom usplamtje: oganj se raspali protiv Jakova, srdžba se razjari protiv Izraela,
Azért, meghallván az Örökkévaló, fölgerjedt, és tűz gyuladt ki Jákób ellen s harag is szállt föl Izraél ellen;
22 jer ne vjerovaše Bogu niti se u njegovu pomoć uzdaše.
mert nem hittek Istenben és nem bíztak segítségében.
23 Pa ozgo naredi oblaku i otvori brane nebeske,
Megparancsolta tehát a felhőknek fölül és az ég ajtóit megnyitotta,
24 k'o kišu prosu na njih mÓanu da jedu i nahrani ih kruhom nebeskim.
hullatott rájuk mannát, hogy egyenek, égi gabonát adott nekik;
25 Čovjek blagovaše kruh Jakih; on im dade hrane do sitosti.
menybeliek kenyerét ette az ember, eleséget küldött nekik jóllakásra.
26 Probudi na nebu vjetar istočni i svojom silom južnjak dovede.
Keleti szelet indított az égen és hajtotta erejével a déli szelet;
27 Prosu na njih mesa k'o prašine i ptice krilatice k'o pijeska morskoga.
hullatott rájuk húst, mint a por, s mint a tengerek fövenye, szárnyas madarat;
28 Padoše usred njihova tabora i oko šatora njihovih.
leesni engedte tábora közepébe, az ő hajlékai körül.
29 Jeli su i nasitili se, želju njihovu on im ispuni.
Ettek és jóllaktak nagyon és a mire vágyódtak, elhozta nekik.
30 Još nisu svoju utažili pohlepu i jelo im još bješe u ustima,
El sem álltak vágyuktól, még szájukban volt ételük,
31 kad se srdžba Božja na njih raspali: pokosi smrću prvake njihove i mladiće pobi Izraelove.
és Isten haragja ellenük fölszállt, öldökölt kövéreik közt és Izraél ifjait legörnyesztette.
32 Uza sve to griješiše dalje i ne vjerovaše u čudesna djela njegova.
Mindamellett még vétkeztek és nem hittek csodatetteiben;
33 I skonča im dane jednim dahom i njihova ljeta naglim svršetkom.
így hiábavalóságban fogyatta el napjaikat és esztendeiket rémületben.
34 Kad ih ubijaše, tražiše ga i opet pitahu za Boga;
Ha ölte őket, keresték őt és újra fölkeresték Istent,
35 spominjahu se da je Bog hridina njihova i Svevišnji njihov otkupitelj.
megemlékeztek, hogy Isten a sziklájuk s a legfelső Isten a megváltójuk.
36 Ali ga opet ustima svojim varahu i jezikom svojim lagahu njemu.
És hitegették őt szájukkal, és nyelvükkel hazudtak neki;
37 Njihovo srce s njime ne bijaše, nit' bijahu vjerni Savezu njegovu.
de szivük nem volt szilárd iránta s nem voltak hűségesek szövetségében.
38 A on im milosrdno grijeh praštao i nije ih posmicao; često je gnjev svoj susprezao da ne plane svom jarošću.
De ő irgalmas, megbocsát bűnt és nem pusztít, sokszorta elfordítja haragját és nem ébreszti föl egész hevét.
39 Spominjao se da su pÓut i dah koji odlazi i ne vraća se više.
Megemlékezett, hogy bús ők; lehellet, mely elszáll és meg nem tér.
40 Koliko mu prkosiše u pustinji i žalostiše ga u samotnom kraju!
Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában, búsították a sivatagban!
41 Sve nanovo iskušavahu Boga i vrijeđahu Sveca Izraelova
Újra megkísértették Istent és Izraél szentjét felbőszítették,
42 ne spominjuć' se ruke njegove ni dana kad ih od dušmana izbavi,
nem emlékeztek meg kezéről, a napról, melyen kiváltotta őket a szorongatótól,
43 ni znakova njegovih u Egiptu, ni čudesnih djela u polju Soanskom.
hogy Egyiptomban tette jeleit és csodáit Czóan mezején.
44 U krv im pretvori rijeke i potoke, da ne piju.
Vérré változtatta folyamaikat, hogy nem ihatták folyóvizeiket.
45 Posla na njih obade da ih žderu i žabe da ih more.
Bocsátott rájuk gyülevész vadat és az emésztette őket, békát és az pusztította őket.
46 I predade skakavcu žetvu njihovu, i plod muke njihove žderaču.
A tücsöknek adta át termésüket és szerzeményüket a sáskának.
47 Vinograde im tučom udari, a mrazom smokvike njihove.
Megölte jégesővel szőlőjüket, s vadfügefáikat jeges kővel.
48 I predade grÓadu njihova goveda i munjama stada njihova.
Átszolgáltatta a jégesőnek a barmukat és jószágukat a villámoknak.
49 Obori na njih svu žestinu gnjeva svog, jarost, bijes i nevolju: posla na njih anđele nesreće.
Bocsátotta rájuk föllobbant haragját: felindulást, haragvást és szorongatást, vészangyalok csapatját.
50 I put gnjevu svojem otvori: ne poštedje im život od smrti, životinje im izruči pošasti.
Ösvényt egyengetett haragjának, nem vonta meg a haláltól lelküket és éltüket kiszolgáltatta a dögvésznek;
51 Pobi u Egiptu sve prvorođeno, prvence u šatorju Hamovu.
megvert minden elsőszülöttet Egyiptomban, erők zsengéjét Chám sátraiban.
52 I povede narod svoj kao ovce i vođaše ih kao stado kroz pustinju.
Elindította népét mint a juhokat és vezérelte mint a nyájat a pusztában;
53 Pouzdano ih je vodio te se nisu bojali, a more je prekrilo dušmane njihove.
vezette őket bizton és nem rettegtek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.
54 U Svetu zemlju svoju on ih odvede, na bregove što mu ih osvoji desnica.
Elvitte őket szent határába, a hegyhez, melyet jobbja szerzett.
55 Pred njima istjera pogane, konopom im podijeli baštinu, pod šatorjem njihovim naseli plemena izraelska.
Kiűzött előlük nemzeteket, juttatta azokat kiosztott birtokul és lakoztatta sátraikban Izraél törzseit.
56 A oni iskušavali i gnjevili Boga Višnjega i nisu držali zapovijedi njegovih.
De megkísértették és engedetlenkedtek Isten a Legfelső, iránt és bízonyságaít nem őrizték meg.
57 Otpadoše, iznevjeriše se k'o oci njihovi, k'o luk nepouzdan oni zatajiše.
Eltértek és hűtelenkedtek, mint őseik, megfordultak, mint a csalfa íj.
58 Na gnjev ga nagnaše svojim uzvišicama, na ljubomor navedoše kumirima svojim.
Bosszantották magaslataikkal és faragott képeikkel ingerelték.
59 Bog vidje i gnjevom planu, odbaci posve Izraela.
Hallotta Isten és fölháborodott és megvetette nagyon Izraélt.
60 I napusti boravište svoje u Šilu, Šator u kojem prebivaše s ljudima.
Ott hagyta Síló hajlékát, a sátrat, ahol emberek közt lakozott.
61 Preda u ropstvo snagu svoju i svoju diku u ruke dušmanske.
Fogságra adta hatalmát, és dicsőségét szorongatónak a kezébe.
62 Narod svoj prepusti maču, raspali se na svoju baštinu.
Átszolgáltatta népét a kardnak és fölháborodott birtoka ellen.
63 Mladiće njihove oganj proguta, ne udaše se djevice njihove.
Ifjait tűz emésztette, hajadonai pedig nászéneket nem értek.
64 Svećenici njihovi padoše od mača, ne zaplakaše Óudove njihove.
Papjai a kard által estek el, és özvegyei nem siratták.
65 Tad se k'o oda sna trgnu Gospodin, k'o ratnik vinom savladan.
Ekkor fölébredt mint alvó az Úr, mint vitéz, ki felujjong bortól;
66 Udari otraga dušmane svoje, sramotu im vječitu zadade.
s megverte szorongatóit, s meghátráltak; örök gyalázatot juttatott nekik.
67 On odbaci šator Josipov i Efrajimovo pleme ne odabra,
De megvetette József sátrát s Efraim törzsét nem választotta;
68 već odabra pleme Judino i goru Sion koja mu omilje.
hanem kiválasztotta Jehúda törzsét, Czión hegyét, melyet megszeretett.
69 Sagradi Svetište k'o nebo visoko, k'o zemlju utemelji ga dovijeka.
És fölépítette, mint a magas eget, szentélyét, mint a földet, melyet örökre megalapított.
70 Izabra Davida, slugu svojega, uze ga od torova ovčjih;
S megválasztotta szolgáját Dávidot s elvette őt a juhok aklai mellől;
71 odvede ga od ovaca dojilica da pase Jakova, narod njegov, Izraela, baštinu njegovu.
szoptatós juhok mögől hozta el őt, hogy legeltesse népét Jákóbot és Izraélt, az ő birtokát;
72 I pasao ih je srcem čestitim i brižljivim rukama vodio.
legeltette is őket szívének gáncstalansága szerint, s kezei értelmességével vezette őket.
