Psalmi 77
1 Zborovođi. Po Jedutunu. Asafov. Psalam. Glasom svojim Bogu vapijem, glas mi se Bogu diže i on me čuje.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 U dan nevolje tražim Gospodina, noću mi se ruka neumorno pruža k njemu, ne može se utješit' duša moja.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Spominjem se Boga i uzdišem; kad razmišljam, daha mi nestane.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Vjeđe moje držiš, potresen sam, ne mogu govoriti.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Mislim na drevne dane i sjećam se davnih godina;
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 razmišljam noću u srcu, mislim, i duh moj ispituje:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 “Hoće li Gospodin odbaciti zauvijek i hoće li ikad još biti milostiv?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Je li njegova dobrota minula zauvijek, njegovo obećanje propalo za sva pokoljenja?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Zar Bog je zaboravio da se smiluje, ili je gnjevan zatvorio smilovanje svoje?”
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 I govorim: “Ovo je bol moja: promijenila se desnica Višnjega.”
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 Spominjem se djela Jahvinih, sjećam se tvojih pradavnih čudesa.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Promatram sva djela tvoja, razmatram ono što si učinio.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Svet je tvoj put, o Bože: koji je bog tako velik kao Bog naš?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Ti si Bog koji čudesa stvaraš, na pucima si pokazao silu svoju.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Mišicom si izbavio narod svoj, sinove Jakovljeve i Josipove.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 Vode te ugledaše, Bože, ugledaše te vode i ustuknuše, bezdani se uzburkaše.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Oblaci prosuše vode, oblaci zatutnjiše gromom i tvoje strijele poletješe.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Grmljavina tvoja u vihoru zaori, munje rasvijetliše krug zemaljski, zemlja se zatrese i zadrhta.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Kroz more put se otvori tebi i tvoja staza kroz vode goleme, a tragova tvojih nitko ne vidje.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Ti si svoj narod vodio kao stado rukama Mojsija i Arona.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
