Psalmi 74
1 Poučna pjesma. Asafova. Zašto si, Bože, posve zabacio, zašto kiptiš gnjevom na ovce paše svoje?
Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2 Sjeti se zajednice koju si davno stekao, plÓemena koje namače kao svoju baštinu i brda Siona gdje si Šator svoj udario!
Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3 Korakni k ruševinama vječnim - sve je u Svetištu razorio neprijatelj.
Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképen rombolt az ellenség a szentélyben.
4 Protivnici tvoji vikahu posred skupštine tvoje, znakove svoje postaviše k'o pobjedne znakove.
Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5 Bijahu kao oni koji mašu sjekirom po guštari,
Úgy tünik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6 sjekirom i maljem vrata mu razbijali.
s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7 Ognju predadoše Svetište tvoje, do zemlje oskvrnuše Prebivalište tvoga imena.
Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítotték meg neved hajlékát.
8 Rekoše u srcu: “Istrijebimo ih zajedno; spalite sva svetišta Božja na zemlji!”
Mondták szivükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9 Ne vidimo znakova svojih, proroka više nema, i nitko među nama ne zna dokle ...
Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10 Dokle će se još, o Bože, dušmanin rugati? Hoće li protivnik dovijeka prezirati ime tvoje?
Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11 Zašto povlačiš ruku, zašto u krilu sakrivaš desnicu svoju?
Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12 No Bog je moj kralj od davnine, on koji posred zemlje spasava!
Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13 Ti svojom silom rasječe more, smrska glave nakazama u vodi.
Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14 Ti si Levijatanu glave zdrobio, dao ga za hranu nemanima morskim.
te szétzúztad a leviátán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15 Ti si dao da provre izvor i bujica, ti si presušio rijeke nepresušne.
te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16 Tvoj je dan i noć je tvoja, ti učvrsti mjesec i sunce;
Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítottél világítót és napot;
17 ti sazda sve granice zemlji, ti stvori ljeto i zimu.
te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18 Spomeni se ovoga: dušmanin ti se rugaše, Jahve, i bezumni narod pogrdi ime tvoje.
Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19 Ne predaj jastrebu život grlice svoje, i život svojih siromaha ne zaboravi zauvijek!
Ne add a vadnak gerliczéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20 Pogledaj na Savez svoj, jer svi su zakuci zemlje puni tmina i nasilja.
Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21 Ne daj da jadnik otiđe postiđen: neka siromah i ubog hvale ime tvoje!
Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22 Ustani, Bože, zauzmi se za svoju parnicu, spomeni se pogrde koju ti bezumnik svaki dan nanosi.
Kelj föl, Ieten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23 Ne zaboravi vike neprijatelja svojih: buka buntovnika još se diže k tebi!
Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!
