Psalmi 73

1 Psalam. Asafov Kako je dobar Bog čestitima, Bog onima koji su čista srca!

Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.

2 A meni umalo noge ne posrnuše, zamalo koraci ne okliznuše,

Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.

3 jer zločincima zavidjeh motreći sreću grešnika.

Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.

4 Nikakvu patnju ne snose, pretilo je tijelo njihovo.

Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.

5 Ne žive u mukama smrtnika, ljudske ih nevolje ne biju.

Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.

6 Stoga je oholost ogrlica vratu njihovu, a nasilje haljina koja ih pokriva.

Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.

7 Iz pretila srca izlazi opakost njihova, srca im se prelijevaju ispraznim tlapnjama.

Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.

8 Podsmjehuju se i zlobno govore, nasiljem prijete odozgo.

Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:

9 Ustima na nebo nasrću, a jezik se njihov obara na zemlju.

az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.

10 Zato moj narod za njima leti i srče obilne vode

Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;

11 pa veli: “Kako da dozna Bog? Spoznaje li Svevišnji?”

és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?

12 Eto, takvi su grešnici: uvijek spokojni, bogatstvo zgrću.

Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.

13 Jesam li, dakle, samo ja uzalud čuvao srce čisto i u nedužnosti prao ruke

Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 kad sam primao udarce svaki dan i kaznu jutro za jutrom?

de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.

15 Da sam kazao: “Govorit ću kao i oni”, izdao bih rod sinova tvojih.

Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.

16 Promišljah tada da bih spoznao: al' mi se učini mučno u očima mojim

Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben

17 sve dok ne nađoh ulaz u Božje svetinje pa prozreh kakav im je svršetak.

míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.

18 Zaista, na klizavu stazu ti ih postavljaš, u propast ih obaraš.

Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.

19 Kako učas propadoše, nestaše, užas ih izjede!

Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.

20 Kao što čovjek prezire san kad se probudi, tako ćeš, Gospode, prezreti lik im kada ustaneš.

Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.

21 Kad mi duša bijaše ojađena, a bubrezi probodeni,

Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:

22 bezumnik bijah bez razbora, k'o živinče pred tobom.

oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.

23 Al' ću odsad uvijek biti s tobom, jer ti prihvati desnicu moju:

De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;

24 vodit ćeš me po naumu svojem da me zatim uzmeš u slavu svoju.

tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.

25 Koga ja imam u nebu osim tebe? Kad sam s tobom, ne veselim se zemlji.

Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.

26 Malaksalo mi tijelo i srce: okrilje srca moga, i baštino moja, o Bože, dovijeka!

Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.

27 Doista, propast će oni koji se udaljuju od tebe, istrebljuješ svakog tko ti se iznevjeri.

Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.

28 A meni je milina biti u Božjoj blizini, imati sklonište svoje u Jahvi. Pripovijedat ću sva tvoja djela na vratima Kćeri sionske.

Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.