Psalmi 68
1 Zborovođi. Davidov. Psalam. Pjesma. Bog nek' ustane! Razbježali se dušmani njegovi! Svi mrzitelji njegovi pobjegli pred njim!
A karmesternek. Dávidtól. Zsoltár. Ének. Keljen föl Isten, szélyedjenek el ellenei és futamodjanak meg gyűlölői előle.
2 Kao što dim iščezava, i njih neka nestane! Kako se vosak topi na ognju, nek' nestane grešnika pred licem Božjim!
Mint elhajtatik füst, hajtsad el őket; mint elolvad viasz tűz elől, veszszenek el a gonoszok Isten elől!
3 Pravedni neka se raduju, neka klikću pred Bogom, neka kliču od radosti.
De az igazak örüljenek, vigadjanak Isten előtt, örvendjenek örömmel!
4 Pjevajte Bogu, slavite mu ime! Poravnajte put onome koji ide pustinjom - kojemu je ime Jahve - i kličite pred njim!
Énekeljetek Istennek, zengjétek nevét; töltsetek föl utat, a pusztaságokon hajtónak – Jáh a neve – és vigadjatok előtte!
5 Otac sirota, branitelj udovica, Bog je u svom svetom šatoru.
Árváknak atyja s özvegyeknek birája Isten, az ő szent hajlékában;
6 Napuštene okućit će Jahve, sužnjima pružit' sretnu slobodu: buntovnici samo ostaše u sažganoj pustinji.
Isten magánosokat letelepít a házban, foglyokat kivezet boldogulásra; ámde pártütők sivár földön laknak.
7 Kad si stupao, Bože, pred narodom svojim, dok si prolazio pustinjom,
Isten! mikor elindultál néped előtt, mihor lépdeltél a sivatagon – Széla –
8 tresla se zemlja, nebo se rosilo pred Bogom, Sinaj drhtao pred Bogom, Bogom Izraela.
a föld megrendült, az egek is csepegtek Isten előtt, ez a Színáj Isten, Izraél Istene előtt.
9 Blagoslovljen dažd pustio si, Bože, na baštinu svoju, okrijepio je umornu.
Esőt bőviben permeteztetsz, Isten; birtokodat, a lankadtat, te szilárdítod meg.
10 Stado se tvoje nastani u njoj, u dobroti, Bože, ti je spremi siromahu.
Csapatod letelepedett benne, elkészíted azt jóságodban a szegénynek, oh Isten.
11 Jahve riječ zadaje, veliko je mnoštvo radosnih vjesnika:
Az Úr szózatot ad, a hirhozók nagy seregben vannak:
12 kraljevi vojska bježe te bježe, domaćice plijen dijele.
Seregek királyai bolyongnak, bolyongnak, s a háznak aszszonya osztja a zsákmányt.
13 Dok vi počivaste među stadima, krila golubice zablistaše srebrom, a njeno perje žućkastim zlatom:
Avagy feküdnétek az aklok között? Galambnak szárnyai ezüsttel borítvák és szárnytollai zöldes aranynyal.
14 ondje Svemogući razbijaše kraljeve, a ona poput snijega zablista na Salmonu.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, hófehéres volt a Czalmónon.
15 Božanska je gora gora bašanska vrletna.
Isten hegye a Básán hegye, kúpozatos hegy a Básán hegye.
16 Zašto vi, gore vrletne, zavidno gledate na goru gdje se svidje Bogu prebivati? Jahve će na njoj boraviti svagda!
Miért sandítotok, kúpozatos hegyek ti, a hegyre, melyet Isten megkívánt székhelyéül? Lakni is fogja az Örökkévaló mindétig.
17 Božja su kola bezbrojna, tisuću tisuća: Jahve sa Sinaja u Svetište dolazi!
Isten szekere sok tízezernyi, ismételten ezernyi; az Úr van rajtuk – Színaj a szentélyben!
18 Na visinu uzađe vodeći sužnje, na dar si ljude primio, pa i one što ne žele prebivati kod Boga.
Fölszálltál a magasba, ejtettél foglyot, vettél ajándékokat az emberek közűl; pártütők is lakni fognak Jáhnál, Istennél.
19 Blagoslovljen Jahve dan za danom, nosi nas Bog, naš Spasitelj.
Áldva legyen az Úr, napról-napra, hord bennünket; az Isten a mi segítségünk. Széla.
20 Bog naš jest Bog koji spasava, Jahve od smrti izbavlja.
Az Isten nekünk megsegítésre való Isten, a az Örökkévalónál, az Úrnál vannak kiszabadítások a halálból.
21 Zaista, Bog će satrti glave dušmana svojih, kuštravo tjeme onog što hodi u grijesima.
Bizony, Isten ősszezúzza ellenségei fejét, hajas fejetetejét a bűneiben járónak.
22 Reče Gospodin: “Iz Bašana ću ih dovesti, dovest ću ih iz dubine mora,
Szólt az Úr: Básánból hozom vissza, visszahozom a tenger mélységeiből:
23 da okupaš nogu u krvi, da jezici tvojih pasa imadnu dio od dušmana.”
azért hogy vérbe mártsad lábadat, ebeid nyelvének az ellenségekben legyen része.
24 Ulazak ti, Bože, gledaju, ulazak moga Boga i Kralja u Svetište:
Látták járataidat, Isten, Istenemnek, királyomnak járatait a szentélyben.
25 sprijeda pjevači, za njima svirači, u sredini djevojke s bubnjićima.
Elől mentek énekesek, azután hárfások, dobverő leányzók közepette.
26 “U svečanim zborovima slavite Boga, slavite Jahvu, sinovi Izraelovi!”
Gyülekezetekben áldjátok Istent, az Urat, Izraél forrásából valók ti!
27 Predvodi ih najmlađi, Benjamin, koji ide pred njima, ondje su knezovi Judini sa četama svojim, knezovi Zebulunovi i knezovi Naftalijevi.
Ott van Benjámin, a legifjabbik, vezetőjük, Jehúda nagyjai, néptömegükkel, Zebúlún nagyjai, Naftáli nagyjai.
28 Pokaži, Bože, silu svoju, silu kojom se, Bože, boriš za nas
Elrendelte Istened hatalmadat – hatalmas légy, oh Isten, a ki ezt művelted értünk,
29 iz Hrama svojega u Jeruzalemu! Nek' ti kraljevi darove donose!
templomodból Jeruzsálem fölött! Neked visznek királyok ajándékot.
30 Ukroti neman u trsci, stado bikova s teladi naroda! Neka se prostru pred tobom sa srebrnim žezlima: rasprši narode koji se ratu vesele!
Dorgáld meg a nádasnak vadját, bikák csordáját népek borjai közt, az ezüst rudakon tipródót, szétszórva a karczokat kedvelő népeket.
31 Nek' dođu velikani iz Egipta, Etiopija nek' pruži ruke Bogu!
Eljönnek főurak Egyiptomból, Kús sietve terjeszti kezeit Istenhez.
32 Sva kraljevstva svijeta, pjevajte Bogu, slavite Jahvu,
Királyságai a földnek, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak- Széla-,
33 koji se vozi po nebu, po nebu iskonskom! Čuj, glasom grmi, glasom svojim silnim:
annak a ki hajt az ősrégi egek egein; íme hallatja hangját, hatalmas hangot.
34 “Priznajte silu Božju!” Nad Izraelom veličanstvo njegovo, u oblacima (sila) njegova!
adjatok hatalmat Istennek! Izraélen van fensége és hatalma a felhőkben.
35 Strašan je Bog iz svojega Svetišta. Bog Izraelov daje moć i silu narodu svojemu. Blagoslovljen Bog!
Félelmetes az Isten a te szentélyeidből; Izraél Istene, ő ad hatalmat és erősödést a népnek. Áldva legyen Isten.
