Psalmi 59
1 Zborovođi. Po napjevu “Ne pogubi!” Davidov. Miktam. Kad je Šaul opkolio kuću da ubije Davida. Izbavi me od dušmana, Bože moj, zaštiti me od mojih protivnika!
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
2 Izbavi me od bezakonika, od krvoloka spasi me!
Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
3 Jer evo: dušu moju vrebaju, na me ustadoše silnici. Nema na meni krivnje, o Jahve, ni grijeha:
Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
4 bez moje krivnje na me nasrću. Probudi se! Dođi mi u pomoć i pogledaj,
Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
5 Jahve, Bože nad Vojskama, Bože Izraelov! Preni se, kazni sve pogane, podlacima nemoj se smilovati!
És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
6 Uvečer se vraćaju, reže poput pasa i trče po gradu.
Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
7 Gle, kako bljuju ustima; kletve su im na usnama i govore: “Tko nas čuje?”
Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
8 No, ti im se smiješ, o Jahve, i rugaš se poganima svima.
Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
9 Jakosti moja, gledat ću na te, jer ti si, Bože, zaštita moja, Bog moj, milosrđe moje.
Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
10 Bog neka mi pohiti u susret, nek' me razveseli nad dušmanima mojim!
Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
11 Pobij ih, Bože, da mi narod ne zavode, zbuni i obori ih jakošću svojom, štite naš, Gospodine.
Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
12 Grijeh je svaka riječ usta njihovih: nek se uhvate u svoju oholost, u kletve i laži što ih govore!
Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
13 Istrijebi ih u gnjevu, istrijebi da nestanu, nek' se zna da Bog vlada u Jakovu i do nakraj zemlje!
Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
14 Uvečer se vraćaju, reže poput pasa i trče po gradu.
S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
15 Nek' lutaju okolo tražeći hranu; i kad se nasite, neka zavijaju.
Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
16 A ja ću opjevati silu tvoju i klicat ću jutrom milosrđu tvome, jer mi ti postade utočište i sklonište u dan nevolje.
Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
17 Jakosti moja, tebi ću pjevati, jer ti si, Bože, zaštita moja, Bog moj, milosrđe moje.
Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
