Psalmi 57
1 Zborovođi. Po napjevu “Ne pogubi!” Davidov. Miktam. Kad je ispred Šaula pobjegao u pećinu. Smiluj mi se, Bože, o smiluj se meni jer mi se duša utječe tebi! U sjenu tvojih krila zaklanjam se dok pogibao ne mine.
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
2 Vapijem Bogu višnjemu, Bogu koji mi čini dobro.
Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
3 Nek' pošalje s nebesa i spasi me, nek' postidi one što me progone: neka Bog pošalje dobrotu svoju i vjernost!
Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
4 Ležim usred lavova koji proždiru ljudske sinove. Zubi su im koplja i strijele, a jezik im mač je naoštren.
Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
5 Uzvisi se, Bože, nad nebesa, slava tvoja nek' je nad svom zemljom!
Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 Mrežu namjestiše stopama mojim, stisnuše dušu moju; iskopaše preda mnom jamu: sami nek' u nju padnu!
Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
7 Postojano je srce moje, Bože, postojano je srce moje; pjevat ću i svirati.
Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
8 Probudi se, dušo moja! Probudi se, harfo i citaro! Probudit ću zoru jutarnju.
Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
9 Hvalit ću te, Gospode, među narodima, među pucima pjevat ću tebi:
Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
10 jer do neba je dobrota tvoja, do oblaka vjernost tvoja.
Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
11 Uzvisi se, Bože, nad nebesa, slava tvoja nek' je nad svom zemljom!
Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
