< Psalmi 56 >
1 Zborovođi. Prema napjevu “Golubica nijema u daljini”. Davidov. Miktam. Kad su ga u Gatu uhitili Filistejci. Smiluj mi se, moj Bože, jer me dušmanin hoće zgaziti, napadač me moj neprestano tlači.
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
2 Dušmani moji nasrću na me povazdan, mnogo ih je koji se na me obaraju. Svevišnji,
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
3 kad me strah spopadne, u te ću se uzdati.
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
4 Božje obećanje slavim, u Boga ja se uzdam i neću se bojati: što mi može učiniti smrtnik?
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
5 Od jutra do večeri obružuju me, svi naumi njihovi meni su na zlo.
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
6 Sastaju se i vrebaju, paze mi na korake, o glavi mi rade.
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
7 Plati im prema bezakonju, u gnjevu, o Bože, obori pogane!
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
8 Ti izbroji dane mog progonstva, sabrao si suze moje u mijehu svom. Nije li sve zapisano u knjizi tvojoj?
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
9 Moji će dušmani uzmaknuti čim te zazovem. Ovo sigurno znam: Bog je za mene!
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
10 Božje obećanje slavim,
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
11 u Jahvu se uzdam i neću se bojati: što mi može učiniti čovjek?
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
12 Vežu me zavjeti koje učinih tebi, o Bože: prinijet ću ti žrtve zahvalne
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
13 jer si mi dušu od smrti spasio. Ti si očuvao noge moje od pada, da pred Bogom hodim u svjetlosti živih.
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.