Psalmi 55
1 Zborovođi. Uza žičana glazbala. Poučna pjesma. Davidova. Počuj mi, Bože, molitvu, ne krij se molbi mojoj:
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
2 obazri se na me i usliši me! Mučim se u svojoj tjeskobi,
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 zbuni me vika dušmanska i tlačenje grešničko. Navališe na me nesrećom, bijesno me progone.
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 Srce mi je ustreptalo i strah me samrtni spopade.
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 Užas me i trepet hvata, groza me obuze.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 Zavapih: “O, da su mi krila golubinja, odletio bih da otpočinem!
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 Daleko, daleko bih letio, u pustinji se nastanio;
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
8 brzo bih si potražio sklonište od bijesne oluje i vihora.”
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
9 Smeti ih, Gospode, podvoji im jezike, jer nasilje i svađu vidim u gradu;
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
10 danju i noću zidinama kruže; bezakonja su i nevolje u njemu.
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 Usred njega zasjede, s ulica mu nepravda i podlost ne odlaze.
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
12 Da me pogrdio dušmanin, bio bih podnio; da se digao na me koji me mrzi, pred njim bih se sakrio.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
13 Ali ti, ti si to bio, meni jednak, prijatelj moj, moj pouzdanik
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
14 s kojim sam slatko drugovao i složno hodismo u Domu Božjemu.
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
16 A ja ću Boga prizvati, i Jahve će me spasiti.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17 Večerom, jutrom i o podne tužan ću jecati, i on će čuti vapaj moj.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
18 Dat će mi mira od onih koji me progone: jer mnogi su protiv mene.
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19 Bog će čuti i njih poniziti, Onaj koji kraljuje odvijeka, jer se ne popravljaju, Boga se ne boje.
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20 Podižu ruke na prijatelje, savez svoj oskvrnjuju.
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
21 Usta su im glađa od maslaca, a srce ratoborno; riječi blaže od ulja, a oni - isukani mačevi.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22 Povjeri Jahvi svu svoju brigu, i on će te pokrijepiti: neće dati da ikada posrne pravednik.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23 A njih ti, o Bože, strmoglavi u jamu grobnu! Krvoloci i varalice ni polovicu dana neće doživjeti! A ja se u tebe uzdam!
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
