Psalmi 50
1 Psalam. Asafov. Bog nad bogovima, Jahve, govori i zove zemlju od izlaza sunčeva do zalaza.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Sa Siona predivnog Bog zablista:
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Bog naš dolazi i ne šuti. Pred njim ide oganj što proždire, oko njega silna bjesni oluja.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 On zove nebesa odozgo i zemlju da sudi narodu svojemu:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 “Saberite mi sve pobožnike koji žrtvom Savez sa mnom sklopiše!”
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Nebesa objavljuju pravednost njegovu: on je Bog sudac!
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 “Slušaj, narode moj, ja ću govoriti, o Izraele, svjedočit ću protiv tebe: ja, Bog - Bog tvoj!
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Ne korim te zbog žrtava tvojih - paljenice su tvoje svagda preda mnom.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Neću od doma tvog' uzet junca, ni jaraca iz tvojih torova:
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 tÓa moje su sve životinje šumske, tisuće zvjeradi u gorama mojim.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Znam sve ptice nebeske, moje je sve što se miče u poljima.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Kad bih ogladnio, ne bih ti rekao, jer moja je zemlja i sve što je ispunja.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Zar da ja jedem meso bikova ili da pijem krv jaraca?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Prinesi Bogu žrtvu zahvalnu, ispuni Višnjemu zavjete svoje!
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 I zazovi me u dan tjeskobe: oslobodit ću te, a ti ćeš me slaviti.”
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 A grešniku Bog progovara: “Što tumačiš naredbe moje, što mećeš u usta Savez moj?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Ti, komu stega ne prija, te riječi moje iza leđa bacaš?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Kad tata vidiš, s njime se bratimiš i družiš se s preljubnicima.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Svoja si usta predao pakosti, a jezik ti plete prijevare.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 U društvu na brata govoriš i kaljaš sina matere svoje.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Sve si to činio, a ja da šutim? Zar misliš da sam ja tebi sličan? Pokarat ću te i stavit ću ti sve to pred oči.”
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Shvatite ovo svi vi koji Boga zaboraviste, da vas ne pograbim i nitko vas spasiti neće.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Pravo me štuje onaj koji prinosi žrtvu zahvalnu: i onomu koji hodi stazama pravim - njemu ću pokazati spasenje svoje.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
