Psalmi 44
1 Zborovođi. Sinova Korahovih. Poučna pjesma. Bože, ušima svojim slušasmo, očevi nam pripovijedahu naši, o djelu koje si izveo u danima njihovim - u danima davnim.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Rukom si svojom izagnao pogane, a njih posadio, iskorijenio narode, a njih raširio.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Mačem svojim oni zemlju ne zauzeše niti im mišica njihova donese pobjedu, već desnica tvoja i tvoja mišica i lice tvoje milosno jer si ih ljubio.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Ti, o moj Kralju i Bože moj, ti si dao pobjede Jakovu.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Po tebi dušmane svoje odbismo, u tvome imenu zgazismo one koji se na nas digoše.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 U svoj se luk nisam pouzdavao, nit' me mač moj spasavao.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Nego ti, ti si nas spasio od dušmana, ti si postidio one koji nas mrze.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 Dičili smo se Bogom u svako doba i tvoje ime slavili svagda.
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 A sad si nas odbacio i posramio nas i više ne izlaziš, Bože, sa četama našim.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Pustio si da pred dušmanima uzmaknemo, i opljačkaše nas mrzitelji naši.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Dao si nas k'o ovce na klanje i rasuo nas među neznabošce.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 U bescjenje si puk svoj prodao i obogatio se nisi prodajom.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Učinio si nas ruglom susjedima našim, na podsmijeh i igračku onima oko nas.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Na porugu smo neznabošcima, narodi kimaju glavom nad nama.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Svagda mi je sramota moja pred očima i stid mi lice pokriva
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 zbog pogrdne graje podrugljivaca, zbog osvetljiva dušmanina.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Sve nas to snađe iako te nismo zaboravili niti povrijedili Saveza tvoga,
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 niti nam se srce odmetnulo od tebe, niti nam je noga s tvoje skrenula staze,
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 kad si nas smrvio u boravištu šakalskom i smrtnim nas zavio mrakom.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Da smo i zaboravili ime Boga našega, da smo ruke k tuđem bogu podigli:
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 zar Bog toga ne bi saznao? TÓa on poznaje tajne srdaca!
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Ali zbog tebe ubijaju nas dan za danom, i mi smo im k'o ovce za klanje.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Preni se! Što spavaš, Gospode? Probudi se! Ne odbacuj nas dovijeka!
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Zašto lice svoje sakrivaš, zaboravljaš bijedu i nevolju našu?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Jer duša nam se u prah raspala, trbuh nam se uza zemlju prilijepio.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Ustani, u pomoć nam priteci, izbavi nas radi ljubavi svoje!
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
