Psalmi 38
1 Psalam. Davidov. Za spomen. Jahve, u srdžbi svojoj nemoj ne karati, i nemoj me kazniti u svojemu gnjevu.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Strijele se tvoje u me zabodoše, ruka me tvoja teško pritisnu:
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 na tijelu mi ništa zdravo nema zbog gnjeva tvog, od grijeha mojih mira mi nema kostima.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Zloće moje glavu su mi nadišle, kao preteško breme tište me.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Rane moje zaudaraju i gnjiju zbog bezumnosti moje.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Pogurih se sav i zgrčih, povazdan lutam žalostan.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Moji bokovi puni su ognjice, na tijelu mi ništa zdravo nema.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Iscrpljen sam i satrven posve, stenjem od jecanja srca svojega.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 O Gospode, sve su mi želje pred tobom, i vapaji moji nisu ti skriveni.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Srce mi udara silno, snaga me ostavlja i svjetlost vida očinjeg gasi se.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Prijatelji i drugovi od rana mojih uzmakoše, i moji najbliži stoje daleko.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Namještaju mi zamke oni koji mi život vrebaju, koji mi žele nesreću, propašću mi prijete i uvijek smišljaju prijevare.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 A ja sam kao gluh i ništa ne čujem i, kao nijem, usta ne otvaram.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Postadoh k'o čovjek koji ne čuje i koji u ustima nema odgovora.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Jer u tebe se, o Jahve, uzdam, ti ćeš me uslišati, Jahve, Bože moj!
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Rekoh: “Nek' se ne raduju nada mnom; kad mi noga posrne, nek' se ne uzdižu nada mnom!”
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 Jer umalo ne propadoh, i moja je bol svagda preda mnom.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Bezakonje svoje ja priznajem i pun sam žalosti zbog grijeha svojega.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 A koji su bez razloga protiv mene, moćni su, i mnogi su koji me mrze nepravedno.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Za dobro zlom mi uzvraćaju, protive mi se što tražim dobro.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 O Jahve, ne ostavljaj me! Bože moj, ne udaljuj se od mene!
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Požuri se meni u pomoć, Gospode, spase moj!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
