Psalmi 35
1 Davidov. Optuži, Jahve, tužitelje moje i napadni one koji mene napadaju!
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Stavi oklop, uzmi štit svoj i ustani meni u pomoć!
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Zavitlaj kopljem i presretni progonitelje moje, reci mojoj duši: “Ja sam tvoje spasenje.”
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Nek' se smetu i postide koji život moj traže, nek' uzmaknu i nek' se posrame koji mi propast snuju!
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Nek' budu k'o pljeva na vjetru kad ih Anđeo Jahvin potjera!
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Mračni i skliski bili im putovi kad ih Anđeo Jahvin bude gonio!
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Bez razloga napeše mi mrežu, bez razloga grob duši mojoj iskopaše.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Propast će ih stići iznenada, u mrežu koju napeše sami će se uhvatiti, past će u jamu što je iskopaše!
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 A moja će duše klicati u Jahvi, radovat će se u spasenju njegovu.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Sve će kosti moje govoriti: Tko je, Jahve, poput tebe koji ubogog spasavaš od silnika, jadnika i siromaha od pljačkaša?
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Ustadoše svjedoci opaki: pitaju me za ono što ne znam.
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 Vraćaju mi zlo za dobro, duša moja zapada u osamu.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 U bolesti njihovoj nosio sam kostrijet, dušu svoju postom morio, i molitva mi se u krilo vraćala.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Kao za prijateljem, za bratom - obilažah tužan; od žalosti se pogurih kao onaj što za majkom žali.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 A sada kad posrnuh ja, oni se raduju, skupiše se protiv mene da udare iznenada, i bez prestanka oni me razdiru.
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Ruglom na ruglo iskušavaju me i zubima škripaju na mene.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 O Jahve, dokle ćeš gledati? Istrgni mi dušu nasrtajima njihovim, otmi lavovima jedino dobro moje!
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Zahvalit ću ti u velikom zboru, slavit ću te među pukom brojnim.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Nek' se ne raduju nada mnom dušmani nepravedni, nek' ne namiguju očima oni koji me nizašto mrze!
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Jer oni ne misle o miru, već spletke snuju protiv mirnih u zemlji.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Razvaljuju svoja usta na me i govore: “Ha, ha, vidjesmo očima svojim!”
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Ti sve vidiš, o Jahve! Nemoj šutjeti! Gospode, od mene se ne udaljuj!
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Preni se, ustani da me obraniš, Bože moj, Gospode, vodi parnicu moju!
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Po svojoj me pravdi sudi, Jahve, Bože moj, nek' se ne raduju nada mnom!
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Nek' ne misle u srcu: “Ispunila nam se želja!” Nek' ne reknu: “Progutali smo ga!”
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Nek' se postide i posrame svi zajedno koji se nesreći mojoj raduju! Nek' se odjenu stidom i sramotom oni koji se podižu na me!
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Nek' radosno kliču kojima je pravo moje na srcu i nek' svagda govore: “Velik je Jahve! Milo mu je spasenje sluge njegova!”
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 A moj će jezik kazivati pravdu tvoju i hvalu tebi navijeke.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
