Psalmi 35
1 Davidov. Optuži, Jahve, tužitelje moje i napadni one koji mene napadaju!
Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2 Stavi oklop, uzmi štit svoj i ustani meni u pomoć!
Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3 Zavitlaj kopljem i presretni progonitelje moje, reci mojoj duši: “Ja sam tvoje spasenje.”
Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4 Nek' se smetu i postide koji život moj traže, nek' uzmaknu i nek' se posrame koji mi propast snuju!
Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják.
5 Nek' budu k'o pljeva na vjetru kad ih Anđeo Jahvin potjera!
Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6 Mračni i skliski bili im putovi kad ih Anđeo Jahvin bude gonio!
legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7 Bez razloga napeše mi mrežu, bez razloga grob duši mojoj iskopaše.
Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8 Propast će ih stići iznenada, u mrežu koju napeše sami će se uhvatiti, past će u jamu što je iskopaše!
Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9 A moja će duše klicati u Jahvi, radovat će se u spasenju njegovu.
Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10 Sve će kosti moje govoriti: Tko je, Jahve, poput tebe koji ubogog spasavaš od silnika, jadnika i siromaha od pljačkaša?
Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11 Ustadoše svjedoci opaki: pitaju me za ono što ne znam.
Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem.
12 Vraćaju mi zlo za dobro, duša moja zapada u osamu.
Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13 U bolesti njihovoj nosio sam kostrijet, dušu svoju postom morio, i molitva mi se u krilo vraćala.
Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14 Kao za prijateljem, za bratom - obilažah tužan; od žalosti se pogurih kao onaj što za majkom žali.
Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15 A sada kad posrnuh ja, oni se raduju, skupiše se protiv mene da udare iznenada, i bez prestanka oni me razdiru.
De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16 Ruglom na ruglo iskušavaju me i zubima škripaju na mene.
Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17 O Jahve, dokle ćeš gledati? Istrgni mi dušu nasrtajima njihovim, otmi lavovima jedino dobro moje!
Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18 Zahvalit ću ti u velikom zboru, slavit ću te među pukom brojnim.
Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19 Nek' se ne raduju nada mnom dušmani nepravedni, nek' ne namiguju očima oni koji me nizašto mrze!
Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel.
20 Jer oni ne misle o miru, već spletke snuju protiv mirnih u zemlji.
Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki.
21 Razvaljuju svoja usta na me i govore: “Ha, ha, vidjesmo očima svojim!”
Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22 Ti sve vidiš, o Jahve! Nemoj šutjeti! Gospode, od mene se ne udaljuj!
Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23 Preni se, ustani da me obraniš, Bože moj, Gospode, vodi parnicu moju!
Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24 Po svojoj me pravdi sudi, Jahve, Bože moj, nek' se ne raduju nada mnom!
Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25 Nek' ne misle u srcu: “Ispunila nam se želja!” Nek' ne reknu: “Progutali smo ga!”
ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26 Nek' se postide i posrame svi zajedno koji se nesreći mojoj raduju! Nek' se odjenu stidom i sramotom oni koji se podižu na me!
Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27 Nek' radosno kliču kojima je pravo moje na srcu i nek' svagda govore: “Velik je Jahve! Milo mu je spasenje sluge njegova!”
Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét.
28 A moj će jezik kazivati pravdu tvoju i hvalu tebi navijeke.
Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
