Psalmi 27

1 Davidov. Jahve mi je svjetlost i spasenje: koga da se bojim? Jahve je štit života moga: pred kime da strepim?

Dávidtól. Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, hitől féljek? Az Örökkévaló életemnek erőssége, kitől remegjek?

2 Kad navale na me zlotvori da mi tijelo žderu, protivnici moji i dušmani, oni posrću i padaju.

Mikor gonosztevők közelítottek felém, hogy húsomat egyék, az én szorongatóim és ellenségeim – ők botlottak meg és estek el.

3 Nek' se vojska protiv mene utabori, srce se moje ne boji; nek' i rat plane protiv mene, i tada pun sam pouzdanja.

Ha táboroz ellenem táhor, nem fél szívem; ha támad ellenem ha. rez, mindamellett bízok én.

4 Za jedno molim Jahvu, samo to ja tražim: da živim u Domu Jahvinu sve dane života svoga, da uživam milinu Jahvinu i Dom njegov gledam.

Egyet kértem az Örökkévalótól, azt kivánom: lassabban az Örökkévaló házában éltem minden napjaiban, hogy nézzem az Örökkévaló kellemét és szemléljem templomát.

5 U sjenici svojoj on me zaklanja u dan kobni; skriva me u skrovištu Šatora svoga, na hridinu on me uzdiže.

Mert tartogat engem kunyhójában veszedelem napján; rejteget engem sátora rejtekében, sziklára fölemel.

6 I sada izdižem glavu iznad dušmana oko sebe. U njegovu ću Šatoru prinositi žrtve radosne, Jahvi ću pjevat' i klicati.

És most fölemelkedik fejem ellenségeim fölé, körülöttem; hadd áldozok sátorában riadás mellett áldozatokat, hadd éneklek és hadd zengek az Örökkévalónak!

7 Slušaj, o Jahve, glas moga vapaja, milostiv mi budi, usliši me!

Halljad, Örökkévaló, hangommal felkiáltok, kegyelmezz nekem és hallgass meg engem!

8 Moje mi srce govori: “Traži lice njegovo!” Da, lice tvoje, o Jahve, ja tražim.

Rólad mondja szívem: Keressétek arczomat! – Arczodat, Örökkévaló, keresem én.

9 Ne skrivaj lica svoga od mene. Ne odbij u gnjevu slugu svoga! Ti, Pomoći moja, nemoj me odbaciti! I ne ostavi me, Bože, Spasitelju moj!

Ne rejtsd el arczodat előlem, ne utasítsd el haragban szolgádat; segítségem voltál; ne vess el és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!

10 Ako me otac i mati ostave, Jahve će me primiti.

Mert atyám s anyám elhagytak, de az Örökkévaló befogad engem.

11 Nauči me, Jahve, putu svojemu, ravnom me stazom povedi poradi protivnika mojih.

Igazíts engem, Örökkévaló, a te útadra, és vezess egyenes ösvényen meglesőim miatt!

12 Bijesu dušmana mojih ne predaj me, jer ustadoše na mene svjedoci lažni koji dašću nasiljem.

Ne adj át azorongatóim dühének, mert támadtak ellenem hazug tanúk s erőszakot lehelők.

13 Vjerujem da ću uživati dobra Jahvina u zemlji živih.

Ha nem hittem volna, hogy majd látom az Örökkévaló jóságát az élők országában!

14 U Jahvu se uzdaj, ojunači se, čvrsto nek' bude srce tvoje: u Jahvu se uzdaj!

Remélj az Örökkévalóban! Légy erős és bátorodjék szíved, és remélj az Örökkévalóban!