Psalmi 18
1 Učitelju zbora. Od Jahvina sluge Davida koji Jahvi ispjeva ovu pjesmu u onaj dan kad ga Jahve oslobodi iz ruku neprijatelja Ljubim te, Jahve, kreposti moja!
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
2 Jahve, hridino moja, utvrdo moja spase moj; Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, snago spasenja moga, tvrđavo moja!
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 Zazvat ću Jahvu, hvale predostojna, i od dušmana bit ću izbavljen.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4 Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
6 u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog Hrama zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji gora, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
9 On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
12 od blijeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
13 Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
14 Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 Morska se dna pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
17 Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
22 Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
24 Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
25 S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 jer narodu poniženu spasenje donosiš, a ponižavaš oči ohole.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
30 Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Božja ognjem kušana. On, samo on, štit je svima koji se k njemu utječu.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
32 Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran,
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
33 noge mi dade brze k'o u košute i postavi me na visine čvrste,
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 ruke mi za borbu uvježba i mišice da luk mjedeni napinju.
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me desnica drži, tvoja me brižljivost uzvisi.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 Obaram ih, ne mogu se dići, padaju, pod nogama mi leže.
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
40 Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
41 Vapiju u pomoć - nikog da pomogne; vapiju Jahvi - ne odaziva se.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih k'o blato na putu.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
43 Ti me izbavi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 Svaki moj šapat pokorno on sluša, sinovi tuđinci meni laskaju;
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 sinovi tuđinski gube srčanost, izlaze dršćuć' iz svojih utvrda.
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
46 Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spasavaš.
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
49 Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome Imenu:
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke.
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
