Psalmi 147
1 Aleluja! Hvalite Jahvu jer je dobar, pjevajte Bogu našem jer je sladak; svake hvale on je dostojan!
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Jahve gradi Jeruzalem, sabire raspršene Izraelce.
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 On liječi one koji su srca skršena i povija rane njihove.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 On određuje broj zvijezda, svaku njezinim imenom naziva.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Velik je naš Gospodin i svesilan, nema mjere mudrosti njegovoj.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Jahve pridiže ponizne, zlotvore do zemlje snizuje.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Pjevajte Jahvi pjesmu zahvalnu, svirajte na citari Bogu našem!
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Oblacima on prekriva nebesa i zemlji kišu sprema; daje da po bregovima raste trava i bilje na službu čovjeku.
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 On stoci hranu daje i mladim gavranima kada grakću.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Za konjsku snagu on ne mari nit' mu se mile bedra čovječja.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Mili su Jahvi oni koji se njega boje, koji se uzdaju u dobrotu njegovu.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Slavi Jahvu, Jeruzaleme, hvali Boga svoga, Sione!
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 On učvrsti zasune vrata tvojih, blagoslovi u tebi tvoje sinove.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 On dade mir granicama tvojim, pšenicom te hrani najboljom.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 Besjedu svoju šalje na zemlju, brzo trči riječ njegova.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 Kao vunu snijeg razbacuje, prosipa mraz poput pepela.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 On sipa grÓad kao zalogaje, voda mrzne od njegove studeni.
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 Riječ svoju pošalje i vode se tope; dunu vjetrom i vode otječu.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 Riječ svoju on objavi Jakovu, odluke svoje i zakone Izraelu.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 Ne učini tako nijednom narodu: nijednom naredbe svoje ne objavi! Aleluja!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
