Psalmi 144

1 Davidov. Blagoslovljen Jahve, hridina moja: ruke mi uči boju a prste ratu.

Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

2 On je ljubav moja i tvrđava moja, zaštita moja, izbavitelj moj, štit moj za koji se sklanjam; on mi narode stavlja pod noge!

Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

3 Što je čovjek, o Jahve, da ga poznaješ, što li čedo ljudsko da ga se spominješ?

Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

4 Poput daška je čovjek, dani njegovi kao sjena nestaju.

Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

5 Jahve, nagni svoja nebesa i siđi, takni bregove: i zadimit će se!

Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

6 Sijevni munjom i rasprši dušmane, odapni strijele i rasprši ih!

hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

7 Ruku pruži iz visina, istrgni me i spasi iz voda beskrajnih, iz šaka sinova tuđinskih:

Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

8 laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

9 Pjevat ću ti, Bože, pjesmu novu, na harfi od deset žica svirat ću.

Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

10 Ti daješ pobjedu kraljevima, koji si spasio Davida, slugu svojega. Od pogubna mača

Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

11 spasi mene, oslobodi me iz ruke tuđinske; laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

12 Daj da nam sinovi budu kao biljke što rastu od mladosti svoje; a kćeri naše kao stupovi ugaoni, krasne poput hramskog stupovlja;

A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

13 da nam žitnice budu pune svakog obilja, s plodovima svakojakim u izobilju;

csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

14 ovce naše plodile se na tisuće, plodile se beskrajno na našim poljima; stoka naša neka bude tovna! U zidinama nam ne bilo proboja ni ropstva ni plača na ulicama našim!

ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

15 Blago narodu kojem je tako, blago narodu kojem je Jahve Bog!

boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!