Psalmi 132
1 Hodočasnička pjesma.
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 Spomeni se, o Jahve, Davida i sve revnosti njegove: kako se Jahvi zakleo, zavjetovao Snazi Jakovljevoj:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 “Neću ući u šator doma svog nit' uzaći na ležaj svoje postelje,
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 neću pustit' snu na oči nit' počinka dati vjeđama,
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 dok Jahvi mjesto ne nađem, boravište Snazi Jakovljevoj.”
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Eto, čusmo za nj u Efrati, nađosmo ga u Poljima jaarskim.
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Uđimo u stan njegov, pred noge mu padnimo!
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 “Ustani, o Jahve, pođi k svom počivalištu, ti i Kovčeg sile tvoje!
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Svećenici tvoji nek' se obuku u pravednost, pobožnici tvoji nek' radosno kliču!
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 Poradi Davida, sluge svojega, ne odvrati lica od svog pomazanika!”
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Jahve se zakle Davidu zakletvom tvrdom od koje neće odustati: “Potomka tvoje utrobe posadit ću na prijestolje tvoje.
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Budu li ti sinovi Savez moj čuvali i naredbe kojima ih učim, i sinovi će njini dovijeka sjedit' na tvom prijestolju.”
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Jer Jahve odabra Sion, njega zaželje sebi za sjedište.
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 “Ovo mi je počivalište vječno, boravit ću ovdje jer tako poželjeh.
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Žitak ću njegov blagosloviti, siromahe nahraniti kruhom.
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Svećenike njegove u spas ću odjenuti, sveti će njegovi kliktati radosno.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Učinit ću da ondje za Davida rog izraste, pripravit ću svjetiljku za svog pomazanika.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 U sram ću mu obući dušmane, a na njemu će blistat' vijenac moj.”
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
