< Psalmi 107 >

1 Hvalite Jahvu jer je dobar, jer je dovijeka ljubav njegova!
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Tako nek' reknu svi otkupljenici koje Jahve otkupi iz ruke dušmanske
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 i koje skupi iz svih zemalja, s istoka i sa zapada, sa sjevera i s juga.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 Lutahu pustinjom, u samoći pustoj, puta ne nalazeć' do naseljena grada.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Gladni su bili, žeđu izmoreni, duša je klonula u njima.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi, i on ih istrže iz svih nevolja.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Pravim ih putem pÓovede da stignu ka gradu naseljenu.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Jer gladnu dušu on nasiti, dušu izgladnjelu on napuni dobrima.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 U mraku sjeđahu i u tmini, sputani bijedom i gvožđima,
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 jer su prkosili besjedama Božjim i prezreli naum Svevišnjega.
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Srce im stoga skrši patnjama: posrtahu, a ne bješe nikog da im pomogne.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Izvede ih iz tmina i mraka, raskide okove njihove.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Jer razbi vrata mjedena i gvozdene polomi zasune.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Zbog svojih bezakonja bolovahu oni, ispaštajuć' svoje opačine:
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 svako se jelo gadilo duši njihovoj, do vrata smrti oni dođoše.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Riječ svoju posla da ih ozdravi i život im spasi od jame grobne.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 Nek' prinose žrtve zahvalnice i kličući nek' djela njegova kazuju!
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Oni koji lađama zaploviše morem da po vodama silnim trguju:
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 oni vidješe djela Jahvina, čudesa njegova na pučini.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 On reče i olujni se vjetar uzvitla što u visinu diže valove mora.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Do neba se dizahu, u bezdan se spuštahu, u nevolji duša im ginula.
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Teturahu i posrtahu kao pijani, sva ih je mudrost izdala.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Tada zavapiše Jahvi u svojoj tjeskobi i on ih istrže iz svih nevolja.
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Smiri oluju u tih povjetarac, valovi morski umukoše.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Obradovaše se tišini, u željenu luku on ih povede.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Neka hvale Jahvu za dobrotu njegovu, za čudesa njegova sinovima ljudskim!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Neka ga uzvisuju u narodnom zboru, neka ga hvale u vijeću staraca!
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 On pretvori rijeke u pustinju, a izvore vodene u žednu zemlju;
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 plodonosnu zemlju u slanu pustaru zbog zloće žitelja njezinih.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 On obrati pustinju u jezero, a zemlju suhu u vodene izvore
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 i naseli ondje izgladnjele te podigoše grad gdje će živjeti.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Zasijaše njive, posadiše vinograde što im doniješe obilnu ljetinu.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 I on ih blagoslovi te se namnožiše silno i stada im se ne smanjiše.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Prorijeđeni bjehu i prezreni pod teretom patnja i nevolja.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Onaj što izlijeva prezir na knezove pusti ih da po bespuću pustom lutaju.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Iz nevolje pÓodiže ubogog i obitelji k'o stada ÓumnožÄi.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Videć' to, čestiti neka se raduju, a zloća neka sebi usta začepi!
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Tko je mudar nek' o svemu tom razmišlja i nek' uvidi dobrotu Jahvinu!
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

< Psalmi 107 >