Psalmi 104
1 Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 pokrio si je vodama bezdanim k'o haljinom, iznad bregova stajahu vode;
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek' se raduje Jahve u djelima svojim!
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Nek' zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek' više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
