Mudre Izreke 5
1 Sine moj, čuj moju mudrost, prigni uho mojoj razboritosti
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 da sačuvaš oprez, da ti usne zadrže znanje.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Jer s usana žene preljubnice kaplje med i nepce joj je glađe od ulja,
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 ali je ona naposljetku gorka kao pelin, oštra kao dvosjekli mač.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Ona ne pazi na put života, ne mari što su joj staze kolebljive.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Zato me sada poslušaj, sine, i ne odstupaj od riječi mojih usta.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Neka je put tvoj daleko od nje i ne približuj se vratima njezine kuće,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 da drugima ne bi dao svoju slavu i okrutnima svoje godine;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 da se ne bi tuđinci nasitili tvoga dobra i da tvoja zaslužba ne ode u tuđu kuću;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 da ne ridaš na koncu kad ti nestane tijela i puti
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 i da ne kažeš: “Oh, kako sam mrzio pouku i kako mi je srce preziralo ukor!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 I ne slušah glasa svojih učitelja, niti priklonih uho onima što me poučavahu.
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 I umalo ne zapadoh u svako zlo, usred zbora i zajednice!”
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Pij vodu iz svoje nakapnice i onu što teče iz tvoga studenca.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Moraju li se tvoji izvori razlijevati i tvoji potoci teći ulicama?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Nego neka oni budu samo tvoji, a ne i tuđinaca koji su uza te.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Neka je blagoslovljen izvor tvoj i raduj se sa ženom svoje mladosti:
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 neka ti je kao mila košuta i ljupka gazela, neka te grudi njene opajaju u svako doba, njezina ljubav zatravljuje bez prestanka!
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 TÓa zašto bi se, sine moj, zanosio preljubnicom i grlio tuđinki njedra?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Jer pred Jahvinim su očima čovjekovi putovi i on motri sve njegove staze.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Opakoga će uhvatiti njegova zloća i sapet će ga užad njegovih grijeha.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Umrijet će jer nema pouke, propast će zbog svoje goleme gluposti.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
