Matej 20
1 “Kraljevstvo je nebesko kao kad domaćin rano ujutro izađe najmiti radnike u svoj vinograd.
„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.
2 Pogodi se s radnicima po denar na dan i pošalje ih u svoj vinograd.
Megegyezett a munkásokkal napi tíz pénzben, és elküldte őket szőlőjébe.
3 Izađe i o trećoj uri i vidje druge gdje stoje na trgu besposleni
Amikor kiment három óra tájban, látott másokat is, akik tétlenül a piacon álltak.
4 pa i njima reče: 'Idite i vi u moj vinograd pa što bude pravo, dat ću vam.'
Ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.
5 I oni odoše. Izađe opet o šestoj i devetoj uri te učini isto tako.
Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
6 A kad izađe o jedanaestoj uri, nađe druge gdje stoje i reče im: 'Zašto ovdje stojite vazdan besposleni?'
Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenül álltak ott, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész napon át tétlenül?
7 Kažu mu: 'Jer nas nitko ne najmi.' Reče im: 'Idite i vi u vinograd.'”
Azok így feleltek: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos megkapjátok.
8 “Uvečer kaže gospodar vinograda svojemu upravitelju: 'Pozovi radnike i podaj im plaću počevši od posljednjih pa sve do prvih.'
Mikor beesteledett, a szőlőnek ura ezt mondta vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
9 Dođu tako oni od jedanaeste ure i prime po denar.
És jöttek a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak.
10 Pa kada dođu oni prvi, pomisle da će primiti više, ali i oni prime po denar.
Jöttek azután az elsők, és azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénz kaptak fejenként.
11 A kad primiše, počeše mrmljati protiv domaćina:
Amint pedig fölvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen,
12 'Ovi posljednji jednu su uru radili i izjednačio si ih s nama, koji smo podnosili svu tegobu dana i žegu.'”
és ezt mondták: Azok az utolsók egyetlen óráig dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
13 “Nato on odgovori jednomu od njih: 'Prijatelju, ne činim ti krivo. Nisi li se pogodio sa mnom po denar?
Ő pedig így felelt közülük egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled: Vagy nem tíz pénzben szerződtél velem?
14 Uzmi svoje pa idi. A ja hoću i ovomu posljednjemu dati kao i tebi.
Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15 Nije li mi slobodno činiti sa svojim što hoću? Ili zar je oko tvoje zlo što sam ja dobar?'”
Talán nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16 “Tako će posljednji biti prvi, a prvi posljednji.”
Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
17 Dok je Isus uzlazio u Jeruzalem, uze dvanaestoricu nasamo te im putem reče:
Amikor felment Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és ezt mondta nekik:
18 “Evo, uzlazimo u Jeruzalem i Sin Čovječji bit će predan glavarima svećeničkim i pismoznancima. Osudit će ga na smrt
„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra ítélik őt.
19 i predati poganima da ga izrugaju, izbičuju i razapnu, ali on će treći dan uskrsnuti.”
A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.“
20 Tada mu pristupi mati sinova Zebedejevih zajedno sa sinovima, pade ničice da od njega nešto zaište.
Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
21 A on će joj: “Što želiš?” Kaže mu: “Reci da ova moja dva sina u tvome kraljevstvu sjednu uza te, jedan tebi zdesna, drugi slijeva.”
Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“
22 Isus odgovori: “Ne znate što ištete. Možete li piti čašu koju ću ja piti?” Kažu mu: “Možemo!”
Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“Azt mondták neki: „Meg.“
23 A on im reče: “Čašu ćete moju doduše piti, ali sjesti meni zdesna ili slijeva - to nisam ja vlastan dati, to je onih kojima je pripravio moj Otac.”
Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“
24 Kada su to čula ostala desetorica, razgnjeve se na dva brata.
Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre.
25 Zato ih Isus dozva i reče: “Znate da vladari gospoduju svojim narodima i velikaši njihovi drže ih pod vlašću.
Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26 Neće tako biti među vama! Naprotiv, tko hoće da među vama bude najveći, neka vam bude poslužitelj.
De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok,
27 I tko god hoće da među vama bude prvi, neka vam bude sluga.”
és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28 “Tako i Sin Čovječji nije došao da bude služen, nego da služi i život svoj dade kao otkupninu za mnoge.”
Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“
29 Kad su izlazili iz Jerihona, pođe za njim silan svijet.
Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30 I gle, dva slijepca sjeđahu kraj puta. Čuvši da Isus prolazi, povikaše: “Gospodine, smiluj nam se, Sine Davidov!”
És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
31 Mnoštvo ih ušutkivalo, ali oni još jače viknuše: “Gospodine, smiluj nam se, Sine Davidov!”
A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“
32 Isus se zaustavi, dozove ih i reče: “Što hoćete da vam učinim?”
Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“
33 Kažu mu: “Gospodine, da nam se otvore oči.”
Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“
34 Isus se ganut dotače njihovim očiju i oni odmah progledaše. I pođoše za njim.
Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.
