Tužaljke 5
1 Spomeni se, Jahve, što nas je snašlo, pogledaj, vidi sramotu našu!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Baština naša pade u ruke strancima, domovi naši pripadoše tuđincima.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Siročad smo: oca nemamo, majke su nam kao udovice.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Vodu što pijemo plaćamo novcem, i za drvo valja nam platiti.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Jaram nam je o vratu, gone nas, iscrpljeni smo, ne daju nam predahnuti.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Pružamo ruke k Egiptu i Asiriji da se kruha nasitimo.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Oci naši zgriješiše i više ih nema, a mi nosimo krivice njihove.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Robovi nama zapovijedaju, a nitko da nas izbavi iz ruku njihovih.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Kruh svoj donosimo izlažući život maču u pustinji.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Koža nam gori kao peć užarena, ognjicom od plamena gladi.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Oskvrnuli su žene na Sionu i djevice u gradovima judejskim.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Svojim su rukama vješali knezove, ni lica staračka nisu poštivali.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Mladići su nosili žrvnjeve, djeca padala pod bremenom drva.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Starci su ostavili vrata, mladići više ne sviraju na lirama.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Radosti nesta iz naših srdaca, naš ples se pretvori u tugovanje.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Pao je vijenac s naše glave, jao nama što zgriješismo!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Evo zašto nam srce boluje, evo zašto nam oči se zastiru:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 zato što Gora sionska opustje i po njoj se šuljaju šakali.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ali ti, Jahve, ostaješ zauvijek, tvoj je prijesto od koljena do koljena.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Zašto da nas zaboraviš zauvijek, da nas ostaviš za mnoge dane?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Vrati nas k sebi, Jahve, obratit ćemo se, obnovi dane naše kao što nekoć bijahu.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Il' nas hoćeš sasvim zabaciti i na nas se beskrajno srditi?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
