Tužaljke 5
1 Spomeni se, Jahve, što nas je snašlo, pogledaj, vidi sramotu našu!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Baština naša pade u ruke strancima, domovi naši pripadoše tuđincima.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Siročad smo: oca nemamo, majke su nam kao udovice.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Vodu što pijemo plaćamo novcem, i za drvo valja nam platiti.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Jaram nam je o vratu, gone nas, iscrpljeni smo, ne daju nam predahnuti.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Pružamo ruke k Egiptu i Asiriji da se kruha nasitimo.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Oci naši zgriješiše i više ih nema, a mi nosimo krivice njihove.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Robovi nama zapovijedaju, a nitko da nas izbavi iz ruku njihovih.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 Kruh svoj donosimo izlažući život maču u pustinji.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Koža nam gori kao peć užarena, ognjicom od plamena gladi.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 Oskvrnuli su žene na Sionu i djevice u gradovima judejskim.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Svojim su rukama vješali knezove, ni lica staračka nisu poštivali.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 Mladići su nosili žrvnjeve, djeca padala pod bremenom drva.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 Starci su ostavili vrata, mladići više ne sviraju na lirama.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 Radosti nesta iz naših srdaca, naš ples se pretvori u tugovanje.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 Pao je vijenac s naše glave, jao nama što zgriješismo!
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Evo zašto nam srce boluje, evo zašto nam oči se zastiru:
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 zato što Gora sionska opustje i po njoj se šuljaju šakali.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Ali ti, Jahve, ostaješ zauvijek, tvoj je prijesto od koljena do koljena.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Zašto da nas zaboraviš zauvijek, da nas ostaviš za mnoge dane?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Vrati nas k sebi, Jahve, obratit ćemo se, obnovi dane naše kao što nekoć bijahu.
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Il' nas hoćeš sasvim zabaciti i na nas se beskrajno srditi?
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
