Job 41
1 Zar loviš Levijatana udicom? Zar ćeš mu jezik zažvalit' užetom?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Zar mu nozdrve trskom probost' možeš ili mu kukom probiti vilicu?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Hoće li te on preklinjat' za milost, hoće li s tobom blago govoriti?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 I zar će s tobom savez on sklopiti da sveg života tebi sluga bude?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Hoćeš li se s njim k'o s pticom poigrat' i vezat' ga da kćeri razveseliš?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Hoće li se za nj cjenkati ribari, među sobom podijelit' ga trgovci?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Možeš li kopljem njemu kožu izbost ili glavu mu probiti ostima?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Podigni de ruku svoju na njega: za boj se spremi - bit će ti posljednji!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Zalud je nadu u njega gojiti, na pogled njegov čovjek već pogiba.
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 Junaka nema da njega razdraži, tko će mu se u lice suprotstavit'?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Tko se sukobi s njim i živ ostade? Pod nebesima tog čovjeka nema!
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Prešutjet neću njegove udove, ni silnu snagu, ni ljepotu stasa.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Tko mu smije razodjenut' odjeću, tko li kroz dvostruk prodrijeti mu oklop?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Tko će mu ralje rastvorit' dvokrilne kad strah vlada oko zubi njegovih?
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 Hrbat mu je od ljuskavih štitova, zapečaćenih pečatom kamenim.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 Jedni uz druge tako se sljubiše da među njima dah ne bi prošao.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Tako su čvrsto slijepljeni zajedno: priljubljeni, razdvojit' se ne mogu.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Kad kihne, svjetlost iz njega zapršti, poput zorinih vjeđa oči su mu.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Zublje plamsaju iz njegovih ralja, iskre ognjene iz njih se prosiplju.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Iz nozdrva mu sukljaju dimovi kao iz kotla što kipi na vatri.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Dah bi njegov zapalio ugljevlje, jer mu iz ralja plamenovi suču.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 U šiji leži sva snaga njegova, a ispred njega užas se prostire.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Kad se ispravi, zastrepe valovi i prema morskoj uzmiču pučini.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Poput pećine srce mu je tvrdo, poput mlinskoga kamena otporno.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Pregibi tusta mesa srasli su mu, čvrsti su kao da su saliveni.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Zgodi li ga mač, od njeg se odbije, tako i koplje, sulica i strijela.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Poput slame je za njega željezo, mjed je k'o drvo iscrvotočeno.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 On ne uzmiče od strelice s luka, stijenje iz praćke na nj k'o pljeva pada.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 K'o slamčica je toljaga za njega, koplju se smije kad zazviždi nad njim.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Crepovlje oštro ima na trbuhu i blato njime ore k'o drljačom.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Pod njim vrtlog sav k'o lonac uskipi, uspjeni more k'o pomast u kotlu.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Za sobom svijetlu ostavlja on brazdu, regbi, bijelo runo bezdan prekriva.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 Ništa slično na zemlji ne postoji i niti je tko tako neustrašiv.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 I na najviše on s visoka gleda, kralj je svakome, i najponosnijim.”
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
