Job 39
1 Znaš li kako se legu divokoze? Vidje li kako se mlade košute?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Izbroji li koliko nose mjeseci, znaš li u koje doba se omlade?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Sagnuvši se, polegu lanad svoju i breme usred pustinje odlažu,
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 a kad im porod ojača, poraste, ostave ga i ne vraćaju mu se.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Tko dade divljem magarcu slobodu i tko to oglav skinu njemu s glave?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 U zavičaj mu dadoh ja pustinju i polja slana da ondje živuje.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Buci gradova on se podruguje i ne sluša goničevih povika.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Luta brdima, svojim pašnjacima, u potrazi za zeleni svakakvom.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Možeš li slugom učinit' bivola, zadržat' ga noć jednu za jaslama?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Možeš li njega za brazdu prikovat' da ralo vuče po docima tvojim?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Možeš li se osloniti na njega jer je njegova snaga prevelika i prepustit' mu težak svoj posao?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Misliš li tebi da će se vratiti i na gumno ti dotjerati žito?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Krilima svojim noj trepće radosno, iako krila oskudnih i perja.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 On svoja jaja na zemlji ostavlja, povjerava ih pijesku da ih grije,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 ne mareć' što ih zgazit' može noga ili nekakva divlja zvijer zgnječiti.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 S nojićima k'o s tuđima postupa; što mu je trud zaludu, on ne mari.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Jer Bog je njega lišio pameti, nije mu dao nikakva razbora.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 Ali kada na let krila raširi, tada se ruga konju i konjaniku.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Zar si ti konja obdario snagom zar si mu ti vrat grivom ukrasio?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Zar ti činiš da skače k'o skakavac, da u strah svakog nagoni hrzanjem?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Kopitom zemlju veselo raskapa, neustrašivo srlja na oružje.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 Strahu se ruga, ničeg se ne boji, ni pred mačem uzmaknuti neće.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Na sapima mu zvekeće tobolac, koplje sijeva i ubojna sulica.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 Bijesan i nestrpljiv guta prostore; kad rog zasvira, tko će ga zadržat':
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 na svaki zvuk roga on zarže: Ha! Izdaleka on ljuti boj već njuši, viku bojnu i poklič vojskovođa.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Zar po promislu tvojem lijeće soko i prema jugu krila svoja širi?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Zar se na nalog tvoj diže orao i vrh timora gnijezdo sebi vije?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Na litici on stanuje i noćÄi, na grebenima vrleti visokih.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 Odatle na plijen netremice vreba, oči njegove vide nadaleko.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Krvlju se hrane njegovi orlići; gdje je ubijenih, tamo je i on.”
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
