Job 39
1 Znaš li kako se legu divokoze? Vidje li kako se mlade košute?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Izbroji li koliko nose mjeseci, znaš li u koje doba se omlade?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 Sagnuvši se, polegu lanad svoju i breme usred pustinje odlažu,
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 a kad im porod ojača, poraste, ostave ga i ne vraćaju mu se.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Tko dade divljem magarcu slobodu i tko to oglav skinu njemu s glave?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 U zavičaj mu dadoh ja pustinju i polja slana da ondje živuje.
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 Buci gradova on se podruguje i ne sluša goničevih povika.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 Luta brdima, svojim pašnjacima, u potrazi za zeleni svakakvom.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Možeš li slugom učinit' bivola, zadržat' ga noć jednu za jaslama?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Možeš li njega za brazdu prikovat' da ralo vuče po docima tvojim?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Možeš li se osloniti na njega jer je njegova snaga prevelika i prepustit' mu težak svoj posao?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Misliš li tebi da će se vratiti i na gumno ti dotjerati žito?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 Krilima svojim noj trepće radosno, iako krila oskudnih i perja.
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 On svoja jaja na zemlji ostavlja, povjerava ih pijesku da ih grije,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 ne mareć' što ih zgazit' može noga ili nekakva divlja zvijer zgnječiti.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 S nojićima k'o s tuđima postupa; što mu je trud zaludu, on ne mari.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Jer Bog je njega lišio pameti, nije mu dao nikakva razbora.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 Ali kada na let krila raširi, tada se ruga konju i konjaniku.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Zar si ti konja obdario snagom zar si mu ti vrat grivom ukrasio?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Zar ti činiš da skače k'o skakavac, da u strah svakog nagoni hrzanjem?
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 Kopitom zemlju veselo raskapa, neustrašivo srlja na oružje.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 Strahu se ruga, ničeg se ne boji, ni pred mačem uzmaknuti neće.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Na sapima mu zvekeće tobolac, koplje sijeva i ubojna sulica.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 Bijesan i nestrpljiv guta prostore; kad rog zasvira, tko će ga zadržat':
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 na svaki zvuk roga on zarže: Ha! Izdaleka on ljuti boj već njuši, viku bojnu i poklič vojskovođa.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Zar po promislu tvojem lijeće soko i prema jugu krila svoja širi?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Zar se na nalog tvoj diže orao i vrh timora gnijezdo sebi vije?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 Na litici on stanuje i noćÄi, na grebenima vrleti visokih.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 Odatle na plijen netremice vreba, oči njegove vide nadaleko.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 Krvlju se hrane njegovi orlići; gdje je ubijenih, tamo je i on.”
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
