Job 35

1 Elihu nastavi svoju besjedu i reče:

S megszólalt Elíhú és mondta:

2 “Zar ti misliš da pravo svoje braniš, da pravednost pred Bogom dokazuješ,

Ezt gondolod-e jognak, erről mondod-e: igazságom Isten előtt,

3 kada mu kažeš: 'Što ti je to važno, i ako griješim, što ti činim time?'

hogy azt mondod, mi hasznod van, mit érek el többet, mint vétkemmel?

4 Na sve to ja ću odgovorit' tebi i prijateljima tvojim ujedno.

Én válaszolok neked szavakkal s barátaidnak veled együtt.

5 Po nebu se obazri i promatraj! Gledaj oblake: od tebe su viši!

Tekints az égre s láss, s nézd a fellegeket, melyek magasabbak nálad!

6 Ako griješiš, što si mu uradio, prijestupom svojim što si mu zadao?

Ha vétkeztél, mit mivelsz ellene, s ha sok a bűntetted, mit teszel neki;

7 Ako si prav, što si dodao njemu i što iz ruke tvoje on dobiva?

ha igazad van, mit adsz neki, vagy mit fogad el kezedből?

8 Opakost tvoja tebi slične pogađa i pravda tvoja čovjeku koristi.

A magadféle férfit illeti gonoszságod, és ember fiát igazságod.

9 Ali kad ispod teškog stenju jarma, kad vapiju na nasilje moćnika,

A sok zsarolás miatt kiáltanak, panaszkodnak sokaknak a karja miatt;

10 nitko ne kaže: 'Gdje je Bog, moj tvorac, koji noć pjesmom veselom ispunja,

de nem mondják, hol van Isten, teremtőm, a ki adja, hogy énekre keljek éjjel,

11 umnijim nas od zvijeri zemskih čini i mudrijima od ptica nebeskih?'

a ki oktat minket a föld barmai által, s az ég madarai által bölcsekké tesz.

12 Tad vapiju, al' on ne odgovara poradi oholosti zlikovaca.

Akkor kiáltanak, de nem felel, a rosszak gőgje miatt.

13 Ali kako je isprazno tvrditi da Bog njihove ne čuje vapaje, da pogled na njih ne svraća Svesilni!

Bizony, hamisságot nem hall az Isten, s a Mindenható nem látja meg;

14 A kamoli tek kada ti govoriš: 'On ne vidi mene, parnica moja pred njime stoji, a ja na nj još čekam.'

hát még midőn mondod, hogy nem látod Őt, előtte van az ügy és to vársz reá.

15 Ili: 'Njegova srdžba ne kažnjava, nimalo on za prijestupe ne mari.'

És most azzal, hogy: semmiért büntetett haragja és nem nagyon tudott bűntettről –

16 Isprazno tada otvara Job usta i besjede gomila nerazumne.”

Jób hiábavalóságra nyitja meg a száját, tudás nélkül szaporít szavakat.