Job 30

1 “A sada, gle, podruguju se mnome ljudi po ljetima mlađi od mene kojih oce ne bih bio metnuo ni s ovčarskim psima stada svojega.

És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

2 Ta što će mi jakost ruku njihovih kad im muževna ponestane snaga ispijena glađu i oskudicom.

Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

3 Glodali su u pustinji korijenje i čestar opustjelih ruševina.

szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

4 Lobodu su i s grmlja lišće brali, kao kruh jeli korijenje žukino.

a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

5 Od društva ljudskog oni su prognani, za njima viču k'o za lopovima.

Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

6 Živjeli su po strašnim jarugama, po spiljama i u raspuklinama.

Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

7 Urlik im se iz šikarja dizao; po trnjacima ležahu stisnuti.

Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

8 Sinovi bezvrijednih, soj bezimenih, bičevima su iz zemlje prognani.

Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

9 Rugalicom sam postao takvima i njima sada služim kao priča!

De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

10 Gnušaju me se i bježe od mene, ne ustežu se pljunut' mi u lice.

Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

11 I jer On luk mi slomi i satrije me, iz usta svojih izbaciše uzdu.

Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

12 S desne moje strane rulja ustaje, noge moje u bijeg oni tjeraju, put propasti prema meni nasiplju.

Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

13 Stazu mi ruše da bi me satrli, napadaju i ne brani im nitko,

Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

14 prolomom oni širokim naviru i kotrljaju se poput oluje.

Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

15 Strahote sve se okreću na mene, mojeg ugleda kao vjetra nesta, poput oblaka iščeznu spasenje.

Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

16 Duša se moja rasipa u meni, dani nevolje na me se srušili.

És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

17 Noću probada bolest kosti moje, ne počivaju boli što me glođu.

Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

18 Muka mi je i halju nagrdila i stegla me k'o ovratnik odjeće.

Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

19 U blato me je oborila dolje, gle, postao sam k'o prah i pepeo.

Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

20 K Tebi vičem, al' Ti ne odgovaraš; pred Tobom stojim, al' Ti i ne mariš.

Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

21 Prema meni postao si okrutan; rukom preteškom na me se obaraš.

kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

22 U vihor me dižeš, nosiš me njime, u vrtlogu me olujnom kovitlaš.

Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

23 Da, znadem da si me smrti predao, saborištu zajedničkom svih živih.

Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

24 Al' ne pruža li ruku utopljenik, ne viče li kad padne u nevolju?

Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

25 Ne zaplakah li nad nevoljnicima, ne sažalje mi duša siromaha?

Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

26 Sreći se nadah, a dođe nesreća; svjetlost čekah, a gle, zavi me tama.

Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

27 Utroba vri u meni bez prestanka, svaki dan nove patnje mi donosi.

Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

28 Smrknut idem, al' nitko me ne tješi; ustajem u zboru - da bih kriknuo.

Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

29 Sa šakalima sam se zbratimio i nojevima postao sam drugom.

Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

30 Na meni sva je koža pocrnjela, i kosti mi je sažgala ognjica.

Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

31 Tužaljka mi je ugodila harfu, svirala mi glas narikača ima.

Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.