Job 21
1 Job progovori i reče:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Slušajte, slušajte dobro što ću reći, utjehu mi takvu barem udijelite.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Otrpite da riječ jednu ja izrečem, kad završim, tad se rugajte slobodno.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Zar protiv čovjeka dižem ja optužbu? Kako da strpljenje onda ne izgubim?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Pogledajte na me: užas će vas spopast', rukom ćete svoja zakloniti usta;
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 pomislim li na to, prestravim se i sam i čitavim svojim tad protrnem tijelom.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Zašto na životu ostaju zlikovci i, što su stariji, moćniji bivaju?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Potomstvo njihovo s njima napreduje a izdanci im se množe pred očima.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Strah nikakav kuće njihove ne mori i šiba ih Božja ostavlja na miru.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Njihovi bikovi plode pouzdano, krave im se tele i ne jalove se.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 K'o jagnjad djeca im slobodno skakuću, veselo igraju njihovi sinovi.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Oni pjevaju uz harfe i bubnjeve i vesele se uz zvukove svirale.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 A govorili su Bogu: 'Ostavi nas, ne želimo znati za tvoje putove!
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 TÓa tko je Svesilni da njemu služimo i kakva nam korist da ga zazivamo?'
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Zar svoju sreću u ruci ne imahu, makar do Njega ne drže ništa oni?
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Zar se luč opakog kada ugasila? Zar se na njega oborila nesreća? Zar mu u gnjevu svom On skroji sudbinu?
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Zar je kao slama na vjetru postao, kao pljeva koju vihor svud raznosi?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Hoće l' ga kaznit' Bog u njegovoj djeci? Ne, njega nek' kazni da sam to osjeti!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Vlastitim očima nek' rasap svoj vidi, neka se napije srdžbe Svesilnoga!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 TÓa što poslije smrti on za dom svoj mari kad će se presjeć' niz njegovih mjeseci?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Ali tko će Boga učiti mudrosti, njega koji sudi najvišim bićima?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Jedan umire u punom blagostanju, bez briga ikakvih, u potpunom miru,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 bokova od pretiline otežalih i kostiju sočne moždine prepunih.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 A drugi umire s gorčinom u duši, nikad nikakve ne okusivši sreće.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Obojica leže zajedno u prahu, crvi ih jednako prekrivaju oba.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 O, znam dobro kakve vaše su namjere, kakve zlosti protiv mene vi snujete.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Jer pitate: 'Gdje je kuća plemićeva, šator u kojem stanovahu opaki?'
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Niste li na cesti putnike pitali, zar njihovo svjedočanstvo ne primate:
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 'Opaki je u dan nesreće pošteđen i u dan Božje jarosti veseo je.'
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Al' na postupcima tko će mu predbacit' i tko će mu vratit' što je počinio?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 A kad ga na kraju na groblje odnesu, na grobni mu humak postavljaju stražu.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Lake su mu grude zemlje u dolini dok za njime ide čitavo pučanstvo.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 O, kako su vaše utjehe isprazne! Kakva su prijevara vaši odgovori!”
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
