Job 21
1 Job progovori i reče:
Felelt Jób és mondta:
2 “Slušajte, slušajte dobro što ću reći, utjehu mi takvu barem udijelite.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Otrpite da riječ jednu ja izrečem, kad završim, tad se rugajte slobodno.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Zar protiv čovjeka dižem ja optužbu? Kako da strpljenje onda ne izgubim?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Pogledajte na me: užas će vas spopast', rukom ćete svoja zakloniti usta;
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 pomislim li na to, prestravim se i sam i čitavim svojim tad protrnem tijelom.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Zašto na životu ostaju zlikovci i, što su stariji, moćniji bivaju?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Potomstvo njihovo s njima napreduje a izdanci im se množe pred očima.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Strah nikakav kuće njihove ne mori i šiba ih Božja ostavlja na miru.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Njihovi bikovi plode pouzdano, krave im se tele i ne jalove se.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 K'o jagnjad djeca im slobodno skakuću, veselo igraju njihovi sinovi.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Oni pjevaju uz harfe i bubnjeve i vesele se uz zvukove svirale.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 A govorili su Bogu: 'Ostavi nas, ne želimo znati za tvoje putove!
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 TÓa tko je Svesilni da njemu služimo i kakva nam korist da ga zazivamo?'
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Zar svoju sreću u ruci ne imahu, makar do Njega ne drže ništa oni?
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Zar se luč opakog kada ugasila? Zar se na njega oborila nesreća? Zar mu u gnjevu svom On skroji sudbinu?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Zar je kao slama na vjetru postao, kao pljeva koju vihor svud raznosi?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Hoće l' ga kaznit' Bog u njegovoj djeci? Ne, njega nek' kazni da sam to osjeti!
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Vlastitim očima nek' rasap svoj vidi, neka se napije srdžbe Svesilnoga!
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 TÓa što poslije smrti on za dom svoj mari kad će se presjeć' niz njegovih mjeseci?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Ali tko će Boga učiti mudrosti, njega koji sudi najvišim bićima?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Jedan umire u punom blagostanju, bez briga ikakvih, u potpunom miru,
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 bokova od pretiline otežalih i kostiju sočne moždine prepunih.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 A drugi umire s gorčinom u duši, nikad nikakve ne okusivši sreće.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Obojica leže zajedno u prahu, crvi ih jednako prekrivaju oba.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 O, znam dobro kakve vaše su namjere, kakve zlosti protiv mene vi snujete.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Jer pitate: 'Gdje je kuća plemićeva, šator u kojem stanovahu opaki?'
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Niste li na cesti putnike pitali, zar njihovo svjedočanstvo ne primate:
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 'Opaki je u dan nesreće pošteđen i u dan Božje jarosti veseo je.'
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Al' na postupcima tko će mu predbacit' i tko će mu vratit' što je počinio?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 A kad ga na kraju na groblje odnesu, na grobni mu humak postavljaju stražu.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Lake su mu grude zemlje u dolini dok za njime ide čitavo pučanstvo.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 O, kako su vaše utjehe isprazne! Kakva su prijevara vaši odgovori!”
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
