Job 19
1 Job progovori i reče:
Felelt Jób és mondta:
2 “TÓa dokle ćete mučit' dušu moju, dokle ćete me riječima satirat'?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Već deseti put pogrdiste mene i stid vas nije što me zlostavljate.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Pa ako sam zastranio doista, na meni moja zabluda ostaje.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Mislite li da ste me nadjačali i krivnju moju da ste dokazali?
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Znajte: Bog je to mene pritisnuo i svojom me je on stegnuo mrežom.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Vičem: 'Nasilje!' - nema odgovora; vapijem - ali za me pravde nema.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Sa svih strana put mi je zagradio, sve staze moje u tminu zavio.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Slavu je moju sa mene skinuo, sa moje glave strgnuo je krunu.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Podsijeca me odasvud te nestajem; k'o drvo, nadu mi je iščupao.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Raspalio se gnjev njegov na mene i svojim me drži neprijateljem.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 U bojnom redu pristižu mu čete, putove proti meni nasipaju, odasvud moj opkoljavaju šator.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Od mene su se udaljila braća, otuđili se moji poznanici.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Nestade bližnjih mojih i znanaca, gosti doma mog zaboraviše me.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Sluškinjama sam svojim kao stranac, neznanac sam u njihovim očima.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Slugu zovnem, a on ne odgovara i za milost ga moram zaklinjati.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Mojoj je ženi dah moj omrznuo, gadim se djeci vlastite utrobe.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 I deranima na prezir tek služim, ako se dignem, rugaju se meni.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Pouzdanicima sam svojim mrzak, protiv mene su oni koje ljubljah.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Kosti mi se za kožu prilijepiše, osta mi jedva koža oko zuba.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Smilujte mi se, prijatelji moji, jer Božja me je ruka udarila.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Zašto da me k'o Bog sam progonite, zar se niste moga nasitili mesa?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 O, kad bi se riječi moje zapisale i kad bi se u mjed tvrdu urezale;
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 kad bi se željeznim dlijetom i olovom u spomen vječan u stijenu uklesale!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Ja znadem dobro: moj Izbavitelj živi i posljednji će on nad zemljom ustati.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 A kad se probudim, k sebi će me dići: iz svoje ću puti tad vidjeti Boga.
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Njega ja ću kao svojega gledati, i očima mojim neće biti stranac: za njime srce mi čezne u grudima.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Kad kažete: 'Kako ćemo ga goniti? Koji ćemo razlog protiv njega naći?',
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 mača tad se bojte: grijehu mač je kazna. Saznat ćete tada da imade suda!”
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
