Job 17
1 Daha mi nestaje, gasnu moji dani i za mene već se skupljaju grobari.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Rugači su evo mene dohvatili, od uvreda oka sklopiti ne mogu.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Stoga me zaštiti i budi mi jamcem kad mi nitko u dlan neće da udari.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Jer, srca si njina lišio razuma i dopustiti im nećeš da opstanu.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 K'o taj što imanje dijeli drugovima, a djeci njegovoj dotle oči gasnu,
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 narodima svim sam na ruglo postao, onaj kom u lice svatko pljunut' može.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Od tuge vid mi se muti u očima, poput sjene moji udovi postaju.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Začudit će se zbog toga pravednici, na bezbožnika će planuti čestiti;
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 neporočni će na svom ustrajat' putu, čovjek čistih ruku ojačat će još više.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Hajde, svi vi, nećete li opet počet', tÓa među vama ja mudra ne nalazim!
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Minuli su dani, propale zamisli, želje srca moga izjalovile se.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 'U noći najcrnjoj, dan se približava; blizu je već svjetlo što tminu izgoni.'
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Dovikujem grobu: 'Oče moj rođeni!' a crve pozdravljam: 'Mati moja, sestro!'
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Ali gdje za mene ima jošte nade? Sreću moju tko će ikada vidjeti?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
