Job 12
1 Job progovori i reče:
Felele erre Jób, és monda:
2 “Uistinu, vi ste cvijet naroda, sa vama će izumrijeti mudrost.
Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3 Al' i ja znam k'o i vi misliti, ni u čemu od vas gori nisam: tko za stvari takve ne bi znao?
Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
4 Prijateljima sam svojim ja na podsmijeh što zazivam Boga da mi odgovori! Na podsmijeh ja sam - pravednik neporočan!
Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
5 Prezirat' je nesretnika - sretni misle, udariti treba onog što posrće!
A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.
6 Dotle su na miru šatori pljačkaša, izazivači Boga žive bezbrižno kao da Boga u šaci svojoj drže!
A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.
7 Ali pitaj zvijeri, i poučit će te; ptice nebeske pitaj, i razjasnit će ti.
Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8 Gušteri zemlje to će ti protumačit', ribe u moru ispripovjedit će ti.
Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9 Od stvorenja sviju, koje ne bi znalo da je sve to Božja ruka učinila?!
Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10 U ruci mu leži život svakog bića i dah životvorni svakog ljudskog tijela.
A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11 Zar uhom mi ne sudimo besjedu k'o što kušamo nepcem okus jela?
Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12 Sjedine mudrost donose čovjeku, a s vijekom dugim umnost mu dolazi.
A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
13 Ali u Njemu mudrost je i snaga, u Njemu savjet je i sva razumnost.
Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Što razgradi, sagradit neće nitko, kog zatvori, nitko ne oslobađa.
Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
15 Ustavi li vodu, suša nastaje; pusti li je, svu zemlju ispremetne.
Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.
16 Jer u njemu je snaga i sva mudrost, njegov je prevareni i varalica.
Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.
17 On savjetnike lišava razbora, suce pametne udara bezumljem.
A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
18 On otpasuje pojas kraljevima i užetom im vezuje bokove.
A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
19 On bosonoge tjera svećenike i mogućnike sa vlasti obara.
A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20 On diže riječ iz usta rječitima i starcima pravo rasuđivanje.
Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.
21 On sasiplje prezir po plemićima i junacima bedra raspasuje.
Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22 On dubinama razotkriva tmine i sjenu smrtnu na svjetlo izvodi.
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
23 On diže narod pa ga uništava, umnoži ga a potom iskorijeni.
Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
24 On zaluđuje vladare naroda te po bespuću lutaju pustinjskom
Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.
25 i pipaju u tmini bez svjetlosti glavinjajući poput pijanaca.
És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
