Job 11
1 Sofar iz Naama progovori tad i reče:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 “Zar na riječi mnoge da se ne odvrati? Zar će se brbljavac još i opravdati?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Zar će tvoje trice ušutkati ljude, zar će ruganje ostat' neizrugano?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 Rekao si: 'Nauk moj je neporočan, u očima tvojim čist sam i bez ljage.'
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 Ali kada bi Bog htio progovorit' i otvorit usta da ti odgovori
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 kada bi ti tajne mudrosti otkrio koje um nijedan ne može doumit', znao bi da ti za grijehe račun ište.
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 Možeš li dubine Božje proniknuti, dokučiti savršenstvo Svesilnoga?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Duže je od zemlje - šire je od mora!
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 Ako se povuče, ako te pograbi, ako na sud preda, tko će mu braniti?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 Jer on u čovjeku prozire prijevaru, vidi opačinu ako i ne gleda.
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 Čovjek se bezuman obraća k pameti i divlji magarac uzdi se pokori.
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 Ako li srce svoje ti uspraviš i ruke svoje pružiš prema njemu,
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 ako li zloću iz ruku odbaciš i u šatoru svom ne daš zlu stana,
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 čisto ćeš čelo moći tad podići, čvrst ćeš biti i bojati se nećeš.
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 Svojih se kušnja nećeš sjećat' više kao ni vode koja je protekla.
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 Jasnije će tvoj život sjat' no podne, tmina će se obratit' u svanuće.
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 U uzdanju svom živjet ćeš sigurno i zaštićen počivat ćeš u miru.
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 Kad legneš, nitko te buniti neće; mnogi će tvoju tražiti naklonost.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 A zlikovcima ugasnut će oči, neće im više biti utočišta: izdahnut', bit će jedina im nada.”
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
