Izaija 59

1 Ne, nije ruka Jahvina prekratka da spasi, niti mu je uho otvrdlo da ne bi čuo,

Lám, nem rövid az Örökkévaló keze, hogy nem segíthetne, és nem nehéz a füle, hogy nem hallana.

2 nego su opačine vaše jaz otvorile između vas i Boga vašega. Vaši su grijesi lice njegovo zastrli, i on vas više ne sluša.

Hanem bűneitek választottak el benneteket Istentektől és vétkeitek elrejtetik vele arcát tőletek, úgy hogy nem hall.

3 Jer ruke su vaše u krvi ogrezle, a vaši prsti u zločinima. Usne vam izgovaraju laž, a jezik podlost mrmlja.

Mert kezeitek vérrel mocskíttattak be és ujjaitok bűnnel, ajkaitok hazugságot beszéltek, nyelvetek álnokságot szól.

4 Nitko s pravom tužbu ne podiže, niti koga sude po istini. U ništavilo se uzdaju, laž kazuju, začinju zloću, a rađaju bezakonje.

Senki sem hirdet igazságot, senki sem száll ítéletre hűséggel; bíznak a semmisségben, és beszélnek hiábavalóságot, fogannak bajt és szülnek jogtalanságot.

5 Legu jaja gujina, tkaju mrežu paukovu; pojede li tko njihovo jaje, umire, razbije li ga, iz njega ljutica izlazi.

Baziliszk tojásokat költöttek ki és pókhálókat szőnek, aki tojásaikból eszik, meghal, s ami kitiportatik, viperának kel ki.

6 Njihovim tkanjem nemoguće se odjenuti, ne možeš se pokriti njihovom rukotvorinom. Rukotvorine su njihove djela zločinačka, rukama svojim čine nasilje.

Hálóik nem válnak ruhává és nem takaróznak műveikkel; műveik jogtalanság művei és erőszak tette van kezeikben.

7 Noge njihove u zlo hitaju i brze su da krv nevinu proliju. Misli su im misli zločinačke, pustoš i propast na njinim su putima.

Lábaik rosszra futnak, és sietnek ártatlan vért ontani, gondolataik jogtalanság gondolatai, pusztulás és romlás pályáikon.

8 Put mira oni ne poznaju, na stazama njihovim nema pravice. Iskrivili su svoje putove, tko njima kreće mira ne poznaje.

A béke útját nem ismerik, nincs jog a nyomdokaikban, az ő ösvényeiket elferdítették, bárki rálép, nem ismer békét.

9 Stog' se pravo od nas udaljilo, zato pravda ne dopire do nas. Nadasmo se svjetlosti, a ono tama; i vidjelu, a ono u tmini hodimo.

Azért eltávolodott tőlünk a jog és nem ér utol bennünket az igazság; remélünk világosságot és íme sötétség, fényességet – homályosságban járunk.

10 Pipamo kao slijepci duž zida, tapkamo kao bez očiju. Spotičemo se u podne k'o u sumraku, sasvim zdravi, kao da smo mrtvi.

Tapogatnunk kell, mint a vakok a falat és mint a világtalanok tapogatózunk, megbotlunk délben, mint alkonyatkor, az egészségesek között, mint a holtak.

11 Svi mumljamo kao medvjedi i gučemo tužno kao golubovi. Očekivasmo Sud, a njega nema, i spasenje - od nas je daleko.

Morgunk mint a medvék mindnyájan, és mint a galambok búgva búgunk, remélünk jogot, de nincs, segítséget eltávolodott tőlünk.

12 Jer mnogo je naših opačina pred tobom i grijesi naši protiv nas svjedoče. Doista, prijestupi su naši pred nama, mi znademo svoju krivicu;

Mert megsokasodtak előtted a mi bűntetteink és vétkeink vallottak ellenünk, mert bűntetteink velünk vannak és bűneink – ismerjük azokat.

13 pobunili smo se i zanijekali Jahvu, odmetnuli se od Boga svojega, govorili podlo, odmetnički, mrmljali u srcu riječi lažljive.

Elpártoltunk és megtagadtuk az Örökkévalót, elhúzódtunk Istenünk mellől, beszéltünk elnyomást és elszakadást, fogantunk és kiejtettünk szívünkből hazug szavakat.

14 Tako je potisnuto pravo, i pravda mora stajati daleko. Jer na trgu posrnu istina i poštenju nema više pristupa.

Így hátraszoríttatott a jog és az igazság távolról áll, mert megbotlott a piacon az igazmondás és az egyenesség be nem jöhet.

15 Vjernosti je ponestalo, a tko izbjegava zlo, bude opljačkan. Jahve vidje, i ne bi mu milo što nema pravice.

És hiányzóvá lett az igazmondás és aki távozik a rossztól, kifosztódik; látta az Örökkévaló és rossznak tetszett szemeiben, hogy nincs jog.

16 Vidje da nema čovjeka, začudi se što nema posrednika. Tad mu pomože njegova mišica i njegova ga pravda poduprije.

Látta, hogy nincs senki, bámult, hogy nincs közbenjáró; tehát segített neki a karja és igazsága – az támogatta.

17 Pravednost je obukao k'o oklop, stavio na glavu kacigu spasenja. Osvetom se odjenuo k'o haljom, ogrnu se revnošću kao plaštem.

És felöltött igazságot mint páncélt és a segítség sisakja a fején; felöltötte a bosszú ruháit öltözetül és magára vette mint köpenyt a buzgalmat.

18 Vratit će svakome po njegovim djelima: gnjev svojim protivnicima, odmazdu dušmanima.

Cselekedetek szerint azok szerint fizet: haraggal elleneinek, cselekedetet ellenségeinek, a szigeteknek cselekedetet fizet meg.

19 Sa zapada vidjet će ime Jahvino i Slavu njegovu s istoka sunčanog. Jer doći će kao uska rijeka koju goni dah Jahvin.

És félni fogják nyugat felől az Örökkévaló nevét és napkelet felől az ő dicsőségét, mert jön mint a szűk folyam, melyet az Örökkévaló szele hajt.

20 Ali doći će Otkupitelj Sionu, i onima od sinova Jakovljevih koji se obrate od svog otpadništva, riječ je Jahvina.

És jön Czión számára megváltó és a bűntől megtérők számára Jákóbban, úgymond az Örökkévaló.

21 “A ovo je moj Savez s njima,” govori Jahve. “Duh moj koji je na tebi i riječi moje koje stavih u tvoja usta neće izići iz usta tvojih ni usta tvojega potomstva, ni iz usta potomstva tvojih potomaka, od sada pa dovijeka,” veli Jahve.

Én pedig – ez a szövetségem velük, mondja az Örökkévaló: szellemem, mely rajtad van és szavaim, melyeket szádba tettem, nem mozdulnak el szádból és magzatod szájából és magzatod magzatjának szájából, mondja az Örökkévaló, mostantól fogva mindörökké.