Izaija 32
1 Evo po pravdi kralj kraljuje, po pravici vladaju knezovi:
Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
2 svaki je kao zavjetrina, utočište od nevremena, kao u sušnoj zemlji potoci, kao sjena u žednoj pustari.
És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
3 Oči vidovitih neće više biti slijepe, uši onih što čuju slušat će pozorno;
Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
4 srce nerazumnih shvaćat će mudrost, mucavci će govorit' okretno i razgovijetno;
Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
5 pokvarenjaka neće više zvati plemenitim, varalicu neće više držat' odličnikom.
Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
6 Jer, pokvarenjak govori ludosti i srce mu bezakonje snuje, da počini zlodjela, da o Jahvi oholo govori; da gladnoga ostavi prazna želuca, da žednome napitak uskrati.
Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
7 U varalice pakosno je oružje; on spletke samo kuje, da lažima upropasti uboge, pa i kad nevoljnik pravo dokazuje.
És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
8 U plemenita nakane su plemenite i plemenito on djeluje.
De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
9 Ustajte, žene nehajne, slušajte moj glas; kćeri lakoumne, čujte mi besjedu.
Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
10 Za godinu i nekoliko dana drhtat ćete, lakoumnice, jer jematve neće biti, plodovi se neće brati.
Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
11 Dršćite, nehajnice, strepite, lakoumnice, svucite se, obnažite, oko bedara kostrijet opašite!
Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
12 Bijte se u prsa zbog ljupkih polja, plodnih vinograda;
Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
13 zbog njiva naroda mojega što rađaju trnjem i dračem; zbog svih kuća veselih, grada razigranog.
Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
14 Jer, napuštena bit će palača, opustjet će bučni grad; Ofel i kula postat će brlog dovijeka - bit će radost divljim magarcima, paša stadima,
Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
15 dok se na nas ne izlije duh iz visina. Tad će pustinja postat' voćnjak, a voćnjak se u šumu pretvorit'.
Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
16 U pustinji će se nastaniti pravo, i pravda će prebivati u voćnjaku.
És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
17 Mir će biti djelo pravde, a plod pravednosti - trajan pokoj i uzdanje.
És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
18 Narod će moj prebivati u nastambama pouzdanim, u bezbrižnim počivalištima.
És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
19 A šuma će biti oborena, grad će biti snižen.
És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
20 Blago vama: sijat ćete kraj svih voda, puštajući vola i magarca da slobodno idu!
Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.
