2 Samuelova 22
1 David upravi Jahvi riječi ove pjesme u dan kad ga je Jahve izbavio iz ruku svih njegovih neprijatelja i iz ruke Šaulove.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Pjevao je: “Jahve, hridino moja, utvrdo moja, spase moj;
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Bože moj, pećino moja kojoj se utječem, štite moj, spasenje moje, tvrđavo moja! Ti me izbavljaš od nasilja.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Zazvat ću Jahvu hvale predostojna i od dušmana bit ću izbavljen.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Valovi smrti okružiše mene, prestraviše me bujice pogubne,
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 u nevolji zazvah Jahvu i Bogu svome zavapih. Iz svog Doma zov mi začu, i vapaj moj mu do ušiju doprije.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 I zemlja se potrese i uzdrhta, uzdrmaše se temelji nebesa, pokrenuše se, jer On gnjevom planu.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Iz nosnica mu dim se diže, iz usta mu oganj liznu, ugljevlje živo od njega plamsa.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 On nagnu nebesa i siđe, pod nogama oblaci mu mračni.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Na keruba stade i poletje; na krilima vjetra zaplovi.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Ogrnu se mrakom kao koprenom, prekri se tamnim vodama i oblacima tmastim,
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 od bljeska pred licem njegovim užga se ugljevlje plameno.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Jahve s neba zagrmje, Svevišnjega glas se ori.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Odape strijele i dušmane rasu, izbaci munje i na zemlju ih obori.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Morska dna se pokazaše, i temelji svijeta postaše goli od strašne prijetnje Jahvine, od olujna daha gnjeva njegova.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 On pruži s neba ruku i mene prihvati, iz silnih voda on me izbavi.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Od protivnika moćnog mene oslobodi, od dušmana mojih jačih od mene.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Navališe na me u dan zlosretni, ali me Jahve zaštiti,
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 na polje prostrano izvede me, spasi me jer sam mu mio.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Po pravednosti mojoj Jahve mi uzvrati, po čistoći ruku mojih on me nagradi,
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 jer čuvah putove Jahvine, od Boga se svoga ne udaljih.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Odredbe njegove sve su mi pred očima, zapovijedi njegove nisam odbacio,
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 do srži odan njemu sam bio, čuvam se grijeha svakoga.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Jahve mi po pravdi mojoj vrati, čistoću ruku mojih vidje.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 S prijateljem ti si prijatelj, poštenu poštenjem uzvraćaš.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 S čovjekom čistim ti si čist, a lukavca izigravaš,
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 jer narodu poniženu spasenje donosiš a ponižavaš oči ohole.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Jahve, ti moju svjetiljku užižeš, Bože, tminu moju obasjavaš:
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 s tobom udaram na čete dušmanske, s Bogom svojim preskačem zidine.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Savršeni su puti Gospodnji, i riječ je Jahvina ognjem kušana. on je štit svima, samo on, koji se k njemu utječu.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Jer tko je Bog osim Jahve? Tko li je hridina osim Boga našega?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Taj Bog me snagom opasuje, stere mi put besprijekoran.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Noge mi dade brze ko u košute i postavi me na visine sigurne,
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 ruke mi za borbu uvježba i mišice da luk mjedeni napinju.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Daješ mi štit svoj koji spasava, tvoja me brižljivost uzvisi.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Pouzdanje daješ mom koraku, i noge mi više ne posrću.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Pognah svoje dušmane i dostigoh, i ne vratih se dok ih ne uništih.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Obaram ih, ne mogu se dići, padaju, pod nogama mi leže.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Ti me opasa snagom za borbu, a protivnike moje meni podloži.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Ti dušmane moje u bijeg natjera, i rasprših one koji su me mrzili.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Vapiju u pomoć, nikog da pomogne, vapiju Jahvi - ne odaziva se.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Smrvih ih kao prah na vjetru, zgazih ih ko blato na putu.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Ti me §izbavÄi od bune u mom narodu, postavi me glavarom pogana, puk koji ne poznavah služi mi.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Svaki moj šapat pokorno on sluša. Sinovi tuđinci meni laskaju,
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 sinovi tuđinski gube srčanost izlaze dršćuć iz svojih utvrda.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Živio Jahve! Blagoslovljena hridina moja! Neka se uzvisi Bog, spasenje moje!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Bog koji mi daje osvetu i narode meni pokorava.
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Od dušmana me mojih izbavljaš i nad protivnike me moje izdižeš, ti mene od čovjeka silnika spasavaš.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Zato te slavim, Jahve, među pucima i psalam pjevam tvome Imenu:
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 umnožio si pobjede kralju svojemu, pomazaniku svome milost si iskazao, Davidu i potomstvu njegovu navijeke.”
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
