ⳘⲀⲦⲐⲈⲞⲚ 27
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3 ⲅ̅ ⲧⲟⲧⲉ ⲁϥⲛⲁⲩ ⲛϭⲓ ⲓⲟⲩⲇⲁⲥ ⲡⲉⲛⲧⲁϥⲡⲁⲣⲁⲇⲓⲇⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ ϫⲉ ⲁⲩⲧϭⲁⲓⲟϥ ⲁϥⲣϩⲧⲏϥ ⲁϥⲕⲧⲟ ⲙⲡⲙⲁⲁⲃ ⲛϩⲁⲧ ⲛⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲉⲥⲃⲩⲧⲉⲣⲟⲥ
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
9 ⲑ̅ ⲧⲟⲧⲉ ⲁϥϫⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϭⲓ ⲡⲉⲛⲧⲁⲩϫⲟⲟϥ ϩⲓⲧⲛ ⲓⲉⲣⲏⲙⲓⲁⲥ ⲡⲉⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲁⲩϫⲓ ⲙⲡⲙⲁⲁⲃ ⲛϩⲁⲧ ⲉⲧⲧⲓⲙⲏ ⲙⲡⲉⲧⲧⲁⲓⲏⲩ ⲡⲁⲓ ⲛⲧⲁⲩϯ ϣⲁⲁⲣ ⲉⲣⲟϥ ϩⲓⲧⲛ ⲛϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲓⲥⲣⲁⲏⲗ
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
11 ⲓ̅ⲁ̅ ⲓⲥ ⲇⲉ ⲁϥⲁϩⲉⲣⲁⲧϥ ⲙⲡⲉⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡϩⲏⲅⲉⲙⲱⲛ ⲁϥϫⲛⲟⲩϥ ⲛϭⲓ ⲡϩⲏⲅⲉⲙⲱⲛ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲉ ⲡⲣⲣⲟ ⲛⲛⲓⲟⲩⲇⲁⲓ ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁϥ ⲛϭⲓ ⲓⲏⲥ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲉⲧϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ
Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17 ⲓ̅ⲍ̅ ⲉⲩⲥⲟⲟⲩϩ ⲇⲉ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ⲛϭⲓ ⲡⲓⲗⲁⲧⲟⲥ ϫⲉ ⲧⲉⲧⲛⲟⲩⲱϣ ⲉⲧⲣⲁⲕⲁⲛⲓⲙ ⲛⲏⲧⲛ ⲉⲃⲟⲗ ⲃⲁⲣⲁⲃⲃⲁⲥ ϫⲛ ⲓⲏⲥ ⲡⲉⲧⲉϣⲁⲩⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟϥ ϫⲉ ⲡⲉⲭⲥ
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19 ⲓ̅ⲑ̅ ⲉϥϩⲙⲟⲟⲥ ⲇⲉ ϩⲓⲡⲃⲏⲙⲁ ⲁⲥϫⲟⲟⲩ ϣⲁⲣⲟϥ ⲛϭⲓ ⲧⲉϥⲥϩⲓⲙⲉ ⲉⲥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲥⲁϩⲱⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲉⲓⲇⲓⲕⲁⲓⲟⲥ ⲁⲓϣⲡϩⲁϩ ⲅⲁⲣ ⲛϩⲓⲥⲉ ⲙⲡⲟⲟⲩ ϩⲛ ⲟⲩⲣⲁⲥⲟⲩ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧϥ
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21 ⲕ̅ⲁ̅ ⲁϥⲟⲩⲱϣⲃ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲡϩⲏⲅⲉⲙⲱⲛ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲧⲉⲧⲛⲟⲩⲱϣ ⲉⲧⲣⲁⲕⲁⲛⲓⲙ ⲛⲏⲧⲛ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲉⲓⲥⲛⲁⲩ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁⲩ ϫⲉ ⲃⲁⲣⲁⲃⲃⲁⲥ
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24 ⲕ̅ⲇ̅ ⲛⲧⲉⲣⲉϥⲛⲁⲩ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲡⲓⲗⲁⲧⲟⲥ ϫⲉ ⲛϥⲛⲁϯϩⲏⲩ ⲛⲗⲁⲁⲩ ⲁⲛ ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲣⲉⲟⲩϣⲧⲟⲣⲧⲣ ⲛⲁϣⲱⲡⲉ ⲛϩⲟⲩⲟ ϥϫⲓ ⲛⲟⲩⲙⲟⲟⲩ ⲁϥⲉⲓⲱ ⲛⲛⲉϥϭⲓϫ ⲙⲡⲉⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲙⲏⲏϣⲉ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ϯⲟⲩⲁⲁⲃ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲉⲥⲛⲟϥ ⲙⲡⲉⲓⲣⲱⲙⲉ ⲛⲧⲱⲧⲛ ⲧⲉⲧⲛⲣⲱϣⲉ
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29 ⲕ̅ⲑ̅ ⲁⲩⲱ ⲁⲩϣⲱⲛⲧ ⲛⲟⲩⲕⲗⲟⲙ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲛϣⲟⲛⲧⲉ ⲁⲩⲧⲁⲗⲟ ⲙⲙⲟϥ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲛ ⲧⲉϥⲁⲡⲉ ⲁⲩⲱ ⲟⲩⲕⲁϣ ϩⲛ ⲧⲉϥϭⲓϫ ⲛⲟⲩⲛⲁⲙ ⲁⲩⲡⲁϩⲧⲟⲩ ⲇⲉ ⲙⲡⲉϥⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲩⲥⲱⲃⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲭⲁⲓⲣⲉ ⲡⲣⲣⲟ ⲛⲛⲓⲟⲩⲇⲁⲓ
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31 ⲗ̅ⲁ̅ ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲥⲱⲃⲉ ⲇⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲁⲩⲕⲱ ⲙⲙⲟϥ ⲕⲁϩⲏⲩ ⲛⲧⲉⲭⲗⲁⲙⲩⲥ ⲁⲩϯ ϩⲓⲱⲱϥ ⲛⲛⲉϥϩⲟⲓⲧⲉ ⲁⲩϫⲓ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲩ ⲙⲙⲟϥ
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
És leülvén, ott őrzik vala őt.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
40 ⲙ̅ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲉⲧⲃⲱⲗ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲣⲡⲉ ⲉⲧⲕⲱⲧ ⲙⲙⲟϥ ⲛϣⲟⲙⲛⲧ ⲛϩⲟⲟⲩ ⲙⲁⲧⲟⲩϫⲟⲕ ⲉϣϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲡⲉ ⲡϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲁⲙⲟⲩ ⲉⲡⲉⲥⲏⲧ ϩⲓ ⲡⲉⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲥ
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42 ⲙ̅ⲃ̅ ϫⲉ ⲁϥⲧⲟⲩϫⲉϩⲉⲛⲕⲟⲟⲩⲉ ⲉⲓⲉⲙⲛ ϣϭⲟⲙ ⲙⲙⲟϥ ⲉⲧⲟⲩϫⲟϥ ⲡⲣⲣⲟ ⲙⲡⲓⲥⲣⲁⲏⲗ ⲡⲉ ⲙⲁⲣⲉϥⲉⲓ ⲉⲡⲉⲥⲏⲧ ⲧⲉⲛⲟⲩ ϩⲓ ⲡⲉⲥⲧⲁⲩⲣⲟⲥ ⲛⲧⲉⲛⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲉⲣⲟϥ
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
46 ⲙ̅ⲋ̅ ϩⲙ ⲡⲛⲁⲩ ⲇⲉ ⲛϫⲡⲯⲓⲧⲉ ⲁϥϫⲓϣⲕⲁⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϭⲓ ⲓⲏⲥ ϩⲛ ⲟⲩⲛⲟϭ ⲛⲥⲙⲏ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲉⲗⲱⲉⲓ ⲉⲗⲱⲉⲓ ⲗⲁⲙⲁ ⲥⲁⲃⲁⲕⲧⲁⲛⲉⲓ ⲉⲧⲉ ⲡⲁⲓ ⲡⲉ ⲡⲁⲛⲟⲩⲧⲉ ⲡⲁⲛⲟⲩⲧⲉ ⲉⲧⲃⲉ ⲟⲩ ⲁⲕⲕⲁⲁⲧ ⲛⲥⲱⲕ
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51 ⲛ̅ⲁ̅ ⲁⲩⲱ ⲉⲓⲥ ϩⲏⲏⲧⲉ ⲉⲓⲥ ⲡⲕⲁⲧⲁⲡⲉⲧⲁⲥⲙⲁ ⲙⲡⲣⲡⲉ ⲁϥⲡⲱϩ ϫⲓⲛ ⲧⲡⲉ ⲉⲡⲉⲥⲏⲧ ⲁϥⲣⲥⲛⲁⲩ ⲡⲕⲁϩ ⲁϥⲛⲟⲉⲓⲛ ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲉⲧⲣⲁ ⲁⲩⲡⲱϩ
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54 ⲛ̅ⲇ̅ ⲡϩⲉⲕⲁⲧⲟⲛⲧⲁⲣⲭⲟⲥ ⲇⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲛⲙⲙⲁϥ ⲉⲧϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲓⲏⲥ ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲛⲁⲩ ⲉⲡⲕⲙⲧⲟ ⲙⲛ ⲛⲉⲛⲧⲁⲩϣⲱⲡⲉ ⲁⲩⲣ ϩⲟⲧⲉ ⲉⲙⲁⲧⲉ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲛⲁⲙⲉ ⲛⲉ ⲡϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲡⲉ ⲡⲁⲓ
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55 ⲛ̅ⲉ̅ ⲉⲛⲉⲩⲙⲙⲁⲩ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲟⲩⲙⲏⲏϣⲉ ⲛⲥϩⲓⲙⲉ ⲉⲩϭⲱϣⲧ ⲙⲡⲟⲩⲉ ⲛⲁⲓ ⲛⲧⲁⲩⲟⲩⲁϩⲟⲩ ⲛⲥⲁ ⲓⲏⲥ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲧⲅⲁⲗⲓⲗⲁⲓⲁ ⲉⲩⲇⲓⲁⲕⲟⲛⲉⲓ ⲛⲁϥ
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56 ⲛ̅ⲋ̅ ⲛⲁⲓ ⲉⲩⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲧⲉ ⲙⲁⲣⲓⲁ ⲧⲙⲁⲅⲇⲁⲗⲏⲛⲏ ⲙⲛ ⲙⲁⲣⲓⲁ ⲧⲁⲓⲁⲕⲱⲃⲟⲥ ⲙⲛ ⲧⲙⲁⲁⲩ ⲛⲓⲱⲥⲏ ⲁⲩⲱ ⲧⲙⲁⲁⲩ ⲛⲛϣⲏⲣⲉ ⲛⲍⲉⲃⲉⲇⲁⲓⲟⲥ
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57 ⲛ̅ⲍ̅ ⲣⲟⲩϩⲉ ⲇⲉ ⲛⲧⲉⲣⲉϥϣⲱⲡⲉ ⲁϥⲉⲓ ⲛϭⲓ ⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲛⲣⲙⲙⲁⲟ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲁⲣⲓⲙⲁⲑⲁⲓⲁ ⲉⲡⲉϥⲣⲁⲛ ⲡⲉ ⲓⲱⲥⲏⲫ ⲡⲁⲓ ⲉⲁϥⲙⲁⲑⲏⲧⲉⲩⲉ ⲛⲓⲏⲥ
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60 ⲝ̅ ⲁϥⲕⲱ ⲙⲙⲟϥ ϩⲙ ⲡⲉϥⲙϩⲁⲁⲩ ⲛⲃⲣⲣⲉ ⲡⲁⲓ ⲛⲧⲁϥⲕⲉϩⲕⲱϩϥ ϩⲣⲁⲓ ϩⲛ ⲧⲡⲉⲧⲣⲁ ⲁϥⲥⲕⲟⲣⲕⲣ ⲛⲟⲩⲛⲟϭ ⲛⲱⲛⲉ ⲉⲣⲙⲡⲣⲟ ⲙⲡⲉⲙϩⲁⲁⲩ ⲁϥⲃⲱⲕ
És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64 ⲝ̅ⲇ̅ ⲟⲩⲉϩⲥⲁϩⲛⲉ ϭⲉ ⲉⲧⲣⲉⲛⲱⲣϫ ⲙⲡⲧⲁⲫⲟⲥ ϣⲁⲡⲙⲉϩϣⲟⲙⲛⲧ ⲛϩⲟⲟⲩ ⲙⲏⲡⲟⲧⲉ ⲛⲥⲉⲉⲓ ⲛϭⲓ ⲛⲉϥⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ ⲛⲥⲉϥⲓⲧϥ ⲛϫⲓⲟⲩⲉ ⲛⲥⲉϫⲟⲟⲥ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ϫⲉ ⲁϥⲧⲱⲟⲩⲛ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲛⲉⲧⲙⲟⲟⲩⲧ ⲛⲧⲉⲑⲁⲏ ⲙⲡⲗⲁⲛⲏ ⲑⲟ ⲉⲧϣⲟⲣⲡ
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
