ⲖⲞⲨⲔⲞⲚ 22
Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.
A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.
3 ⲅ̅ ⲁⲡⲥⲁⲧⲁⲛⲁⲥ ⲇⲉ ⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲓⲟⲩⲇⲁⲥ ⲡⲉⲧⲉ ϣⲁⲩⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟϥ ϫⲉ ⲡⲓⲥⲕⲁⲣⲓⲱⲧⲏⲥ ⲉⲩⲁ ⲉⲃⲟⲗ ⲡⲉ ϩⲛ ⲧⲏⲡⲉ ⲡⲉ ⲙⲡⲙⲛⲧⲥⲛⲟⲟⲩⲥ
Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.
Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.
Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.
Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“
Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“
10 ⲓ̅ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲉⲓⲥ ϩⲏⲏⲧⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛϣⲁⲛⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲧⲉⲓⲡⲟⲗⲓⲥ ⲟⲩⲛ ⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲛⲁⲧⲱⲙⲛⲧ ⲉⲣⲱⲧⲛ ⲉⲣⲉⲟⲩϣⲟϣⲟⲩ ⲙⲙⲟⲟⲩ ϩⲓϫⲱϥ ⲟⲩⲁϩ ⲧⲏⲩⲧⲛ ⲛⲥⲱϥ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲡⲏⲓ ⲉⲧϥⲛⲁ ⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲣⲟϥ
Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,
11 ⲓ̅ⲁ̅ ⲛⲧⲉⲧⲛϫⲟⲟⲥ ⲙⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲙⲡⲏⲓ ϫⲉ ⲡⲥⲁϩ ⲡⲉⲧϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲕ ϫⲉ ⲉⲣⲉⲡⲁⲙⲁ ⲛϭⲟⲓⲗⲉ ⲧⲱⲛ ⲡⲙⲁ ⲉϯⲛⲁⲟⲩⲱⲙ ⲙⲡⲡⲁⲥⲭⲁ ⲛϩⲏⲧϥ ⲙⲛ ⲛⲁⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ
és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“
Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.
Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“
Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,
18 ⲓ̅ⲏ̅ ϯϫⲱ ⲅⲁⲣ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲏⲧⲛ ϫⲉ ⲛⲛⲁⲥⲱ ϫⲓⲛ ⲧⲉⲛⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲉⲓⲅⲉⲛⲏⲙⲁ ⲛⲧⲉⲓⲃⲱ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ϣⲁⲛⲧⲉ ⲧⲙⲛⲧⲣⲣⲟ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲉⲓ
mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“
19 ⲓ̅ⲑ̅ ⲁⲩⲱ ⲁϥϫⲓ ⲛⲟⲩⲟⲓⲕ ⲁϥⲥⲙⲟⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲁϥⲡⲟϣϥ ⲁϥⲧⲁⲁϥ ⲛⲁⲩ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲁⲓ ⲡⲉ ⲡⲁⲥⲱⲙⲁ ⲉⲧⲟⲩⲛⲁⲧⲁⲁϥ ϩⲁⲣⲱⲧⲛ ⲁⲣⲓ ⲡⲁⲓ ⲉⲡⲁⲣⲡⲙⲉⲩⲉ
És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“
20 ⲕ̅ ⲁⲩⲱ ⲡⲁⲡⲟⲧ ⲟⲛ ⲙⲙⲛⲛⲥⲁ ⲧⲣⲉⲩⲟⲩⲱⲙ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲉⲓⲁⲡⲟⲧ ⲧⲉ ⲧⲇⲓⲁⲑⲏⲕⲏ ⲃⲃⲣⲣⲉ ⲡⲉ ϩⲙ ⲡⲁⲥⲛⲟϥ ⲡⲁⲓ ⲉⲧⲟⲩⲛⲁⲡⲁϩⲧϥ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲁⲣⲱⲧⲛ
Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.
De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.
22 ⲕ̅ⲃ̅ ϫⲉ ⲡϣⲏⲣⲉ ⲙⲉⲛ ⲙⲡⲣⲱⲙⲉ ⲛⲁⲃⲱⲕ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲧⲥⲏϩ ⲛⲁϥ ⲡⲗⲏⲛ ⲟⲩⲟⲓ ⲙⲡⲣⲱⲙⲉ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲉⲧⲟⲩⲛⲁⲧⲁⲁϥ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲓ ⲧⲟⲟⲧϥ
És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“
Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.
Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
25 ⲕ̅ⲉ̅ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲉⲣⲣⲱⲟⲩ ⲛⲛϩⲉⲑⲛⲟⲥ ⲥⲉⲟ ⲙⲡⲉⲩϫⲟⲉⲓⲥ ⲁⲩⲱ ⲛⲉⲧⲟ ⲛϫⲟⲉⲓⲥ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲥⲉⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟⲟⲩ ϫⲉ ⲣⲣⲉϥⲣⲡⲉⲧⲛⲁⲛⲟⲩϥ
Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.
26 ⲕ̅ⲋ̅ ⲛⲧⲱⲧⲛ ⲇⲉ ⲛⲧⲉⲓϩⲉ ⲁⲛ ⲧⲉ ⲁⲗⲗⲁ ⲡⲛⲟϭ ⲉⲧⲛϩⲏⲧ ⲧⲏⲟⲩⲧⲛ ⲙⲁⲣⲉϥⲣ ⲑⲉ ⲙⲡⲕⲟⲩⲓ ⲁⲩⲱ ⲡⲉⲧϩⲓϫⲱⲧⲛ ⲛⲑⲉ ⲙⲡⲉⲧⲇⲓⲁⲕⲟⲛⲓ
Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.
27 ⲕ̅ⲍ̅ ⲛⲓⲙ ⲅⲁⲣ ⲡⲉ ⲡⲛⲟϭ ⲡⲉⲧⲛⲏϫ ⲡⲉ ϫⲉ ⲙⲡⲉⲧⲇⲓⲁⲕⲟⲛⲓ ⲡⲉ ⲙⲏ ⲙⲡⲉⲧⲛⲏϫ ⲁⲛ ⲡⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲉⲓϩⲛ ⲧⲉⲧⲛⲙⲏⲧⲉ ⲛⲑⲉ ⲙⲡⲉⲧⲇⲓⲁⲕⲟⲛⲓ
Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,
és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,
30 ⲗ̅ ϫⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛⲉⲟⲩⲱⲙ ⲛⲧⲉⲧⲛⲥⲱ ϩⲓϫⲛ ⲧⲁⲧⲣⲁⲡⲉⲍⲁ ϩⲛ ⲧⲁⲙⲛⲧⲣⲣⲟ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲉⲧⲛϩⲙⲟⲟⲥ ϩⲓϫⲛ ⲛⲉⲑⲣⲟⲛⲟⲥ ⲛⲧⲉⲧⲛⲕⲣⲓⲛⲉ ⲛⲧⲙⲛⲧⲥⲛⲟⲟⲩⲥ ⲙⲫⲩⲗⲏ ⲙⲡⲓⲥⲣⲁⲏⲗ
hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“
Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“
Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“
34 ⲗ̅ⲇ̅ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁϥ ϫⲉ ϯϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲕ ⲡⲉⲧⲣⲉ ϫⲉ ⲛⲛⲉ ⲟⲩⲁⲗⲉⲕⲧⲱⲣ ⲙⲟⲩⲧⲉ ⲙⲡⲟⲟⲩ ϣⲁⲛⲧⲕⲁⲡⲁⲣⲛⲁ ⲙⲙⲟⲓ ⲛϣⲙⲛⲧ ⲥⲱⲱⲡ ϫⲉ ⲛϯⲥⲟⲟⲩⲛ ⲙⲙⲟϥ ⲁⲛ
És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“
35 ⲗ̅ⲉ̅ ⲁⲩⲱ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲧⲉⲣⲓϫⲉⲩ ⲧⲏⲟⲩⲧⲛ ⲁϫⲛ ⲧⲱⲱⲙⲉ ϩⲓ ⲡⲏⲣⲁ ϩⲓ ⲧⲟⲟⲩⲉ ⲙⲏ ⲁⲧⲉⲧⲛϣⲱⲱⲧ ⲗⲗⲁⲁⲩ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁⲩ ϫⲉ ⲙⲡⲉ
Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“
36 ⲗ̅ⲋ̅ ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲁⲗⲗⲁ ⲧⲉⲛⲟⲩ ⲡⲉⲧⲉ ⲟⲩⲛⲧϥ ⲧⲱⲱⲙⲉ ⲙⲁⲣⲉϥϥⲓ ϩⲟⲙⲟⲓⲱⲥ ⲡⲉⲧⲉ ⲟⲩⲛⲧϥ ⲟⲩⲡⲏⲣⲁ ⲁⲩⲱ ⲡⲉⲧ ⲉⲙⲙⲛⲧⲁϥ ⲙⲁⲣⲉ ϥϯ ⲧⲉϥϣⲧⲏⲛ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϥⲧⲉⲩ ⲟⲩⲥⲏϥⲉ ⲛⲁϥ
Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.
37 ⲗ̅ⲍ̅ ϯϫⲱ ⲅⲁⲣ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲏⲧⲛ ϫⲉ ⲡⲁⲓ ⲉⲧⲥⲏϩ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧ ϩⲁⲡⲥ ⲉⲧⲣⲉϥϫⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧ ϫⲉ ⲁⲩⲟⲡⲧ ⲛⲙⲛⲛⲁⲛⲟⲙⲟⲥ ⲕⲁⲓⲅⲁⲣ ⲁⲡⲉⲧⲏⲡ ⲉⲣⲟⲓ ϫⲱⲕ ⲉⲃⲟⲗ
Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“
Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“Ő pedig ezt mondta: „Elég!“
Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:
„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“
43 ⲙ̅ⲅ̅
Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.
44 ⲙ̅ⲇ̅
Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.
Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“
47 ⲙ̅ⲍ̅ ⲉⲧⲓ ⲇⲉ ⲉϥϣⲁϫⲉ ⲉⲓⲥ ⲟⲩⲙⲏⲏϣⲉ ⲁϥⲉⲓ ⲉⲣⲉⲡⲉϣⲁⲩⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟϥ ϫⲉ ⲓⲟⲩⲇⲁⲥ ⲉⲩⲁ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲙⲛⲧⲥⲛⲟⲟⲩⲥ ⲡⲉ ⲉϥⲙⲟⲟϣⲉ ϩⲏⲧⲟⲩ ⲁϥϩⲱⲛ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲓⲏⲥ ⲉϯⲡⲓ ⲉⲣⲱϥ
Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“
Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“
És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.
Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“És megérintve annak fülét, meggyógyította.
52 ⲛ̅ⲃ̅ ⲡⲉϫⲉ ⲓⲏⲥ ⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲉⲧⲛⲏⲩ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲱϥ ⲙⲛ ⲛⲉⲥⲧⲣⲁⲧⲏⲅⲟⲥ ⲙⲡⲉⲣⲡⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲉⲥⲃⲩⲧⲉⲣⲟⲥ ϫⲉ ⲉϣϫⲉ ⲛⲧⲁⲧⲉⲧⲛⲉⲓ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲥⲁⲟⲩⲱϫ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲛⲥⲏϥⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲧⲛϣⲉ
Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.
Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“
Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.
Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.
Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“
Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“
58 ⲛ̅ⲏ̅ ⲙⲛⲛⲥⲁ ⲟⲩⲕⲟⲩⲓ ⲇⲉ ⲁⲕⲉⲩⲁ ⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲡⲉϫⲁϥ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ϩⲱⲱⲕ ⲛⲧⲕ ⲟⲩⲁ ⲉⲃⲟⲗ ⲛϩⲏⲧⲟⲩ ⲡⲉϫⲉ ⲡⲉⲧⲣⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲣⲱⲙⲉ ⲙⲙⲟⲛ
Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“
59 ⲛ̅ⲑ̅ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲉⲣⲉⲁⲟⲩⲛⲟⲩ ⲟⲩⲓⲛⲉ ⲁⲕⲉⲩⲁ ⲧⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ϩⲛ ⲟⲩⲙⲉ ⲛⲉⲣⲉⲡⲁⲓ ⲛⲙⲙⲁϥ ⲡⲉ ⲕⲁⲓ ⲅⲁⲣ ⲟⲩⲅⲁⲗⲓⲗⲁⲓⲟⲥ ⲡⲉ
És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“
Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61 ⲝ̅ⲁ̅ ⲁⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲇⲉ ⲕⲟⲧϥ ⲁϥϭⲱϣⲧ ⲉⲡⲉⲧⲣⲟⲥ ⲁⲡⲉⲧⲣⲟⲥ ⲣⲡⲙⲉⲩⲉ ⲙⲡϣⲁϫⲉ ⲙⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲛⲑⲉ ⲉⲛⲧⲁϥϫⲟⲟⲥ ϫⲉ ⲉⲙⲡⲁⲧⲉ ⲟⲩⲁⲗⲉⲕⲧⲱⲣ ⲙⲟⲩⲧⲉ ⲙⲡⲟⲟⲩ ⲕⲛⲁⲁⲡⲁⲣⲛⲁ ⲙⲙⲟⲓ ⲛϣⲙⲧ ⲥⲱⲱⲡ
Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“
Aztán kiment, és keservesen sírt.
Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,
és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“
És sok mással is szidalmazták őt.
66 ⲝ̅ⲋ̅ ⲛⲧⲉⲣⲉ ϩⲧⲟⲟⲩⲉ ⲇⲉ ϣⲱⲡⲉ ⲁⲩⲥⲱⲟⲩϩ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲛϭⲓ ⲛⲉⲡⲣⲉⲥⲃⲩⲧⲉⲣⲟⲥ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ⲙⲛ ⲛⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲅⲣⲁⲙⲙⲁⲧⲉⲩⲥ ⲁⲩϫⲓⲧϥ ⲉⲡⲥⲩⲛϩⲉⲇⲣⲓⲟⲛ
Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,
és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,
ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.
De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“
Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“
Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“
