詩篇 57
1 大衛逃避掃羅，藏在洞裏。那時，他作這金詩，交與伶長。調用休要毀壞。 上帝啊，求你憐憫我，憐憫我！ 因為我的心投靠你。 我要投靠在你翅膀的蔭下， 等到災害過去。
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
2 我要求告至高的上帝， 就是為我成全諸事的上帝。
Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
3 那要吞我的人辱罵我的時候， 上帝從天上必施恩救我， 也必向我發出慈愛和誠實。
Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
4 我的性命在獅子中間； 我躺臥在性如烈火的世人當中。 他們的牙齒是槍、箭； 他們的舌頭是快刀。
Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
5 上帝啊，願你崇高過於諸天！ 願你的榮耀高過全地！
Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 他們為我的腳設下網羅，壓制我的心； 他們在我面前挖了坑，自己反掉在其中。 (細拉)
Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
7 上帝啊，我心堅定，我心堅定； 我要唱詩，我要歌頌！
Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
8 我的靈啊，你當醒起！ 琴瑟啊，你們當醒起！ 我自己要極早醒起！
Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
9 主啊，我要在萬民中稱謝你， 在列邦中歌頌你！
Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
10 因為，你的慈愛高及諸天； 你的誠實達到穹蒼。
Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
11 上帝啊，願你崇高過於諸天！ 願你的榮耀高過全地！
Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
