< 詩篇 49 >
1 可拉後裔的詩,交與伶長。 萬民哪,你們都當聽這話! 世上一切的居民,
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 在患難的日子,奸惡隨我腳跟,四面環繞我, 我何必懼怕?
Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 一個也無法贖自己的弟兄, 也不能替他將贖價給上帝,
testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
8 叫他長遠活着,不見朽壞; 因為贖他生命的價值極貴, 只可永遠罷休。
Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 他必見智慧人死, 又見愚頑人和畜類人一同滅亡, 將他們的財貨留給別人。
Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 他們心裏思想: 他們的家室必永存, 住宅必留到萬代; 他們以自己的名稱自己的地。
Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 但人居尊貴中不能長久, 如同死亡的畜類一樣。
De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 他們行的這道本為自己的愚昧; 但他們以後的人還佩服他們的話語。 (細拉)
Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
14 他們如同羊群派定下陰間; 死亡必作他們的牧者。 到了早晨,正直人必管轄他們; 他們的美容必被陰間所滅,以致無處可存。 (Sheol )
Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol )
15 只是上帝必救贖我的靈魂脫離陰間的權柄, 因他必收納我。 (細拉) (Sheol )
Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol )
Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 因為,他死的時候甚麼也不能帶去; 他的榮耀不能隨他下去。
mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 他活着的時候,雖然自誇為有福 (你若利己,人必誇獎你);
Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.