詩篇 44
1 可拉後裔的訓誨詩，交與伶長。 上帝啊，你在古時， 我們列祖的日子所行的事， 我們親耳聽見了； 我們的列祖也給我們述說過。
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 你曾用手趕出外邦人， 卻栽培了我們列祖； 你苦待列邦， 卻叫我們列祖發達。
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 因為他們不是靠自己的刀劍得地土， 也不是靠自己的膀臂得勝， 乃是靠你的右手、你的膀臂， 和你臉上的亮光， 因為你喜悅他們。
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 上帝啊，你是我的王； 求你出令使雅各得勝。
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 我們靠你要推倒我們的敵人， 靠你的名要踐踏那起來攻擊我們的人。
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 因為，我必不靠我的弓； 我的刀也不能使我得勝。
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 惟你救了我們脫離敵人， 使恨我們的人羞愧。
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 我們終日因上帝誇耀， 還要永遠稱謝你的名。 (細拉)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 但如今你丟棄了我們，使我們受辱， 不和我們的軍兵同去。
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 你使我們向敵人轉身退後； 那恨我們的人任意搶奪。
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 你使我們當作快要被吃的羊， 把我們分散在列邦中。
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 你賣了你的子民也不賺利， 所得的價值並不加添你的資財。
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 你使我們受鄰國的羞辱， 被四圍的人嗤笑譏刺。
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 你使我們在列邦中作了笑談， 使眾民向我們搖頭。
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 我的凌辱終日在我面前， 我臉上的羞愧將我遮蔽，
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 都因那辱罵毀謗人的聲音， 又因仇敵和報仇人的緣故。
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 這都臨到我們身上， 我們卻沒有忘記你， 也沒有違背你的約。
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 我們的心沒有退後； 我們的腳也沒有偏離你的路。
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 你在野狗之處壓傷我們， 用死蔭遮蔽我們。
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 倘若我們忘了上帝的名， 或向別神舉手，
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 上帝豈不鑒察這事嗎？ 因為他曉得人心裏的隱秘。
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 我們為你的緣故終日被殺； 人看我們如將宰的羊。
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 主啊，求你睡醒，為何儘睡呢？ 求你興起，不要永遠丟棄我們！
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 你為何掩面， 不顧我們所遭的苦難和所受的欺壓？
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 我們的性命伏於塵土； 我們的肚腹緊貼地面。
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 求你起來幫助我們！ 憑你的慈愛救贖我們！
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
